A nevemen engem ritkán szólítottál,
hanem a legtöbbször Anyukámnak hívtál.
Hívtál Anyukámnak, néha Anyókámnak,
és tényleg csak elvétve az én Ildikómnak.
Sándornak, Sanyinak én is csak nagy néha
szólítottalak meg. Leginkább azt mondtam,
hozzád hasonlóan:
Apukám! Apókám! meg: Csákvári tanár úr!
(Ezt persze tréfásan.) E neveken meg nem ütköztünk:
Ötödik X-en túl, hatodiknak végén történt,
hogy egymással megismerkedhettünk.
közös életünket bizony későn kezdtük.
Volt neked még egy neved használatban.
Drága kis Morzsikám, néha ezt is mondtam.
Sajnos ezt a nevet nemigen szeretted,
pedig benne jaj de sok gyengédség rejlett.
Te e nevet hallva egy rokon pulijára,
de legjobb esetben is az Anyám tyúkjára
gondoltál, s abban a „Morzsa kutyára”.
Beleavattalak egyszer a titkomba.
Morzsikám először bizony nem te voltál:
nekem mondta ezt de sokszor édesanyám:
mikor kicsi voltam, pár éves kis gyerek!
(mint egy kenyérmorzsa, akkora lehettem…)
Nem ám kutyanévként: finom kenyérkeként
szólítgatott engem kicsi Morzsájának,
pici Morzsikámnak. Ebben a kis szóban
benne volt lelke is az Édesanyámnak…
Mondanék én mindent most is neked, s neki,
s minden halottamnak, akik körbevesznek:
becézve nevüket ó, de kimondhatnám!
Varázserőm lenne: mindet szólítanám!
Immár jó pár éve, hogy elmentek bizony.
Férjem kezdte a sort, aztán édesapám.
A következő évben meg az édesanyám
ment el, s számos más rokon is, s utoljára te is!
Mindegyik seb fájó, soha nem gyógyuló,
én pedig örökre utánatok vágyó,
szomorú szívemben őrzöm ’emlékteket’,
becézgetve mondom ki a neveteket.
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...