Ezt mi Sándorral mindenképpen
megbeszéltük volna!
Erre a párom így reagált volna
Ez neki is tetszett (vagy nem tetszett) volna…
Hányszor mondom ezt (magamban) a halálod óta!
Hallgatom a műsort s szinte várom:
véleményt mondsz róla!
Sándorkám, tudom, te ezt mondtad volna:
de szép volt! de igaz! S de szomorú is az,
hogy hangod nem hallom már többé soha.
Beszélgető műsort hallgatok,
mint sokszor veled is…
a szobában azonban mély csend ül…
Ugye érdemes volt, jó volt, hogy megnéztem?
Megválaszolatlan marad a kérdésem.
Hol vagy, mért nem jössz már, drága lelkem!
a műsor kezdődik,
még lemaradsz róla… No, majd… elmesélem!
és az újságod is… olvasni ki fogja azt a sok
jó cikket, vitára késztetőt, lelket felemelőt!
Alig pár újság van, ami ilyet közöl…
Szabad véleményt mond,
nem idegent szajkóz! ÉS – ÉS – ÉS
kezdeném, mondanám, mi a szívem nyomja,
igen egyoldalú ez a beszélgetés!
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...