Valami ritmusosan kotyogott. A suhanó észak-olasz tájban pihenő tehenek nem hallották, vagy csak nem foglalkoztak vele. Álljunk meg, de inkább ne itt, majd a sztrádapihenőnél, de hol lesz az, messze van még. A következő parkolóban aztán felfedeztük a szöget a kisbusz kerekében. Letértünk a legközelebbi településre, megálltunk az első szervíznél és odamentünk az első overallos szakihoz. Giuseppe – aki bemutatkozással nyitott – széles mosollyal hallgatta mondandónkat, aminek lényege az volt, hogy mutatóujjunkkal határozottan jeleztük, hogy hol a probléma. A szöget meglátva „Ecco!” felkiáltással megalkotta a diagnózist, majd aggódó tekintetünket látva egy „No problemo”-val megnyugtatott minket és nekilátott. Amikor karóránkra mutogatva próbáltuk megtudakolni a javítás várható idejét, egy „uno momento”-val adta tudomásunkra, hogy egy gyorsszervizbe sikerült betérnünk.
Egy óra múlva, amikor a sztráda leállósávjában felszereltük a mankókereket a durrdefektet kapott javított kerék helyére, nehezen hittük el, hogy ez megtörténhet. Mi még akkor is Giuseppének hittünk, aki nem sokkal azelőtt, a szerelés végeztével meghatottan szemlélve művét csak annyit mondott: „Perfetto”.
Author: Magyar Dániel
Magyar Dániel az Irodalmi Rádió szerzője. Szombathelyen születtem 1978-ban, a kötődésem a városhoz változatlan, munkám jelenleg viszont Budapestre szólít. Innováció menedzsmenttel foglalkozom már sok éve, változatos keretek között. Diákkoromban születtek nagyobb számban verseim, aztán hosszabb kihagyás után az elmúlt években kezdtem újra alkotni, már nem csak verseket, hanem hosszabb-rövidebb írásokat is. Néhány kisebb megjelenésem volt eddig, készségeimet folyamatosan, kreatív írás kurzus keretei között is igyekszem csiszolni.