Itt és most

Itt és most…!

Minden ember életében
Vannak meghatározó pillanatok
Látszólag váratlan döntésre kényszerülünk
Vagy a pillanat erejével, vagy előkészítettünk
Sokszor csodálkozunk következményeivel
Megbánunk, vagy örömmel elfogadunk.
Hatása sokszor bizonytalan,
Hosszú távon előre megfoghatatlan.
Életet jelenthet a döntés , vagy halált
Megvalósult, vagy megsemmisülve
Az éterbe szállt
Krisztus a Názáreti tó partján
Mikor a halászokat megszólította,
Kik habozás nélkül
Követték a bizonytalanba.
Itt és most léptek
A világ világosságának útjára
Várva a megszabadítót
Felismerték a most jelentőségét
Felismerték, az itt az alkalom, lehetőségét
Más életformát választani
Talán eddigi bőrükből kibújni
Itt és most bátran vállalkozni
Emberhalászként apostolkodni.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »