Lada az űrben

Lada az űrben

 

 

Természettudományos tárgyakat tanító kolléga gyakran panaszkodott tanulóinak fizika iránti érdektelenségére. Hiába mutatott be kísérleteket, igyekezett minél többet szemléltetni, beleadni apait, anyait, mégis azt érezte, hogy a gyerekek az óráit inkább molesztálásként élik meg. Nemrég azonban lelkesen újságolta:

– Megtört a jég.

Ismerve kezeink alatt nevelkedő tanulóifjúság mentalitását, lelkesedését, minden oktatási erőlködésünkkel szembeni zsigeri ellenállást, közlendőjének hírértéke volt. Fel is csaptam a füleimet, szomjazón vártam valami jóra ebben az elsivatagosodó pedagógia nevezetű küszködésben. Sokat nem tudtam kinyögni, halvány elképzelésem sem bimbózott sikere mikéntjéről, ezért csak egy rövid „hogyhogy?”-ra tellett.

– Az órán kiszámoltuk, hogy kocsival mennyi idő alatt jutnánk a Napba.

– És mennyi idő alatt?

– Ötszázhatvankét év alatt, ha egy fényévet nyolc perc földi időnek számolunk.

Ráncoltam homlokom, a hallottakat próbáltam megemészteni, nem sok sikerrel. Mentségemül szolgált, hogy anno fizika alatt inkább bicepszemben szunnyadó erőt értettem, mint megtanulhatatlan Newton törvényeket. Na, tessék, mindjárt a diákok pártjára állok! A pártütés gondolatát gyorsan elhessegettem, mert nekem elvből is pedagóguskart illik erősítenem, meg inkább vagyok tudáspárti, mint izomagyú dinnyefejű. No, azért kíváncsivá tett a tanártárs, mi lehetett az a hókuszpókusz, aminek bedőltek a gyerekek? Rá is kérdeztem:

– Mivel kábítottad el őket?

– Ladával.

Eléggé egysíkú homo gondolkodónak tűnhettem, mert megint a homlokráncolás másodpercei következtek. Kollégám, látva az információ megemésztésének szemmel látható nehézségeit, nem várt megszólalásomra:

– Azt számoltuk ki, hogy a Lada, 100 km/órás sebességgel haladva, mennyi idő alatt ér oda.

Na, így már nekem is tetszett a dolog. Pihent agyamból pattantak is ki a hülyébbnél abnormálisabb szikrák.

– Gondolom, váltott sofőrökkel teszik meg az utat.

– Igen. Ötszemélyes a Lada, minden vezető száztizenkét évet vezet…

– Ha, megéli.

Ezen jót nevettünk.

– De vannak további problémák. – aggályoskodtam.

– Csupa fül vagyok, mert a tanulók is az óra végéig sorolták, sőt még a szünetben sem mentek ki… – emelte fel mutatóujját jelentőségteljesen -, ami nagy szó.

– Hordozórakétával jut az űrbe? Mert akkor látom lelki szemeim előtt, amint amerikai űrsikló módjára rögzítve, útjára indul. Motorja együtt bömböl a rakéta hajtóművével, a kipufogócsövön pedig, ami kifér, segítve a rakéta gyorsulását.

– Úgy bizony.

– Aztán az űrben kell váltani sebességet?

– Nem, mert a tehetetlenség miatt állandó a „v”.

– A benzin nem robbanásveszélyes a Nap közelében?

Most rajta volt a homlokráncolás sora:

– Látod, erre nem gondoltam.

– A cél előtt leeresztik a tankot. – javasoltam.

– Igen. – bólogatott elgondolkodva – Ez jó megoldásnak tűnik.

– Már csak azért is… – folytattam -, mert a Napba érve a Lada kasznija sem bírja ki a hatezer fokot.

– Ezért nem számoltuk ki a visszafelé út idejét.

Kirobbant belőlem a nevetés. A kolléga kópés vigyorral élvezte poénja hatását. Nem kis büszkeséggel jegyezte még meg:

– Na, ezt sikerült a gyerekekkel megetetnem. Képesek lettek volna számolni… és ez megint nagy szó náluk!

 

 

Somogyi Ferenc
Author: Somogyi Ferenc

Somogyi Ferenc az Irodalmi Rádió szerzője. Gyógypedagógus, történelemtanár, népművelő vagyok, sőt mivelhogy 17 évet a büntetés-végrehajtásban is szolgáltam, így (akkor még) Rendőrtiszti Főiskolán is megfordultam. Debrecenben élek. Feleségem szintén gyógypedagógus. Felnőtt lányom a Debreceni Egyetemre jár. Bár nyugdíjba vonultam, ennek ellenére dolgozom: történelmet tanítok és sajátos nevelési igényű gyermekeket fejlesztek egy debreceni egyházi általános iskolában. 1988-tól újságírással is foglalkozom (Debrecen, Hajdú-Bihari Napló, Pandúr bűnügyi Magazin, HavariaPress tudósító és még számtalan más lap). Mostanság egy online újságnak irogatok (DISZPolgár.hu). Jelenleg, barátommal egész estés filmet forgatunk, Macska a betonban címmel. Várhatóan másfélórás alkotásunk bemutatását nyárra tervezzük. Jelenleg a film werk-könyvét írom, melyet stáb a premierrel egyidőben kívánja kiadni. Minden érdekel, ami írással kapcsolatos. Így szerepeltem humorfesztiválokon, nyertem helytörténeti és nyelvi pályázatokat (anno még Grétsy László adott át díjat), novelláim, meséim számtalan antológiában szerepelnek. Saját könyvek kiadására most készülök. Szívesen barangolok a természetben. Teljesítménytúrákon veszek részt. Egyéni csúcsom 37,6 km. Legmagasabb megmászott csúcsom, a Galgaró (Radnai-havasok), 2158 m.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Jelentkezés rendezvényre

Author: Zsoldos Árpád és Adrienn Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Naplemente

Rózsa Iván: Naplemente (Három haiku) Vöröslő Naptól Megszentül víz és ég is: Szelíd üzenet. Életet hozó, Vörösben pompázó Nap: Pihenj le, urunk! Vörösben izzik Lét

Teljes bejegyzés »

“NÉHA ELGONDOLKODOM”

„NÉHA ELGONDOLKODOM” (Szőllős Judit gondolata ihlette versem.) „Néha elgondolkodom”, Nagyon szokott fájni, Emberek lelkéről lábnyomom, Visszafog-e találni? „Néha elgondolkodom”, Tisztára dörzsölve ablakom, Van-e még kinek

Teljes bejegyzés »

Tedd a kezed kilincsemre!

Tedd a kezed kilincsemre!   Tedd a kezed kilincsemre! Ne csak egyre, az összesre! Járd a házam körbe-körbe, Lábad nyomát hadd őrizze!   Tedd a

Teljes bejegyzés »