Csillagok gyermeke

Mint kárhozott, kit búja öl,
s élte holtáig gyötör,
úgy vagyunk a világunkban
rab és egyben börtönőr.

Mint űzött vad, ki menekül,
s lelkét adná az életért,
küzd, nagy szíve dobban,
de a halál mindig utolér.

Mint sasmadár, ki égbe száll,
de nem éri azt el soha,
itt lent nekünk e szép világ
mindig is csak mostoha.

Mint vándor, ki tolja szekerét,
s futna a zord világ elől,
úgy éljük kapott életünk
a tömegben mindig egyedül.

Mint csillagok hús-vér gyermeke,
ki valahol már régen elveszett,
a Teremtő vigyázó karjai közt
csak ábrándokat kergetett.

Mivé lett itt az értelem,
ember, kinek szíve oly nemes?
Élni kell e csillagvilágban,
de mondd csak, hol érdemes?

A Tejút gyengéden ránk simul,
hideg karjával féltőn ölel.
Honnan jöttünk, merre tartunk,
erre már senki nem felel.

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Párkapcsolati szösszenetek

  1.Egyszer szeretni foglak -Azt szeretném, ha megváltoznál! -Akkor szeretnél? -Igen. -Látod, megváltoztam. Szeretsz most? -Még tovább kell változnod. Akkor szeretni foglak. -Nézd, tovább változtam. Szeretsz

Teljes bejegyzés »

Csalók

–  Hová, hová ilyenkor korán? – Ne is kérdezd! Szaladok a boltba, friss kiflit venni. Legalább negyven kellene – Csak nem vendégeitek jöttek? Ilyenkor? Már

Teljes bejegyzés »

VIRÁGOK

VIRÁGOK Virágok közt élni, mennyei dolog. Ettől kap erőre és frissül a lélek, A szép utáni vágy bennünk örökké lobog, Ezt vallom ameddig e földön

Teljes bejegyzés »

A határban

A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,

Teljes bejegyzés »