Csak egy kósza könnycsepp, mi legördül arcomon,
lassan nedves barázdát hagyva maga mögött.
Had menjen, ha akar, én csendben hagyom,
s már csak egy másodperc van két könnycsepp között.
Már nem látok tisztán, mosódott a kép,
a könnyeimtől homályos a világ.
Visszatartanám, de nem tudom miképp,
már megállíthatatlan, átszakadt a gát.
Zaklatott szívemből mélyről tör elő,
s hatalmas gejzírként a felszínre tör.
Elsöpör mindent e féktelen erő,
lelkem szorítja láthatatlan ököl.
Siratom a múltat, bárhogy is volt már,
a jelenért is hullnak könnyeim.
Zokogok a jövőért, akármi vár rám,
így telnek szomorú perceim.
De amilyen gyorsan jött, úgy tova is repül,
s csak józanító üresség, mi marad.
Itt ülök újra csendben egyedül
elszállt a bú, a bánat és harag.
Author: Gúnya Mária
Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült. A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet. Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is. Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.