Porszem a mindenség egén

Doromboló, csendes volt az este,
midőn a bambuló, sápadt holdvilág
a lombok mögött a fényét kereste,
és kerek arcára font ezüst koronát.

Egy ijedt lidérc fürdött a patakban,
szeretve nézte a víztükrén önmagát.
A parton a színét vesztett avarlepedő
betakarta lassan mind ez éji csodát.

Fürkészve nézett a fenséges tejút,
óvón kacsintott milliárd szemével,
s font a világ köré fénykoszorút,
és karolt belém a buja nyári éjjel.

Ott álltam az éjszakai csendben,
csodálón néztem a fenséges égre.
A mindenség volt zsigereimben,
és én mohón vágytam e békességre.

A teremtés aktív része voltam éppen,
amint a kozmosz csendje átölelt.
Hittem halálban, hittem létezésben,
vándor voltam, ki kicsit most megállt.

Ittam a csodát aktív génjeimmel,
csillagok magjában voltam újszülött.
Véletlen létem, hogy miért is lettem?
A mindenség most lelkembe költözött.

Ki az, ki kezet emelne mind e szépre,
s tetteivel pusztítna földet és eget?
Ember a neved, csak nézz a szemébe,
s meglátod benne saját félelmedet.

Hagyd a világot csendes békében élni,
porszem vagy te is a mindenség egén.
Ne akarj az Istennel helyet cserélni,
csak vendég vagy te is e földtekén.

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

96 − = 86

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »