Porszem a mindenség egén

Doromboló, csendes volt az este,
midőn a bambuló, sápadt holdvilág
a lombok mögött a fényét kereste,
és kerek arcára font ezüst koronát.

Egy ijedt lidérc fürdött a patakban,
szeretve nézte a víztükrén önmagát.
A parton a színét vesztett avarlepedő
betakarta lassan mind ez éji csodát.

Fürkészve nézett a fenséges tejút,
óvón kacsintott milliárd szemével,
s font a világ köré fénykoszorút,
és karolt belém a buja nyári éjjel.

Ott álltam az éjszakai csendben,
csodálón néztem a fenséges égre.
A mindenség volt zsigereimben,
és én mohón vágytam e békességre.

A teremtés aktív része voltam éppen,
amint a kozmosz csendje átölelt.
Hittem halálban, hittem létezésben,
vándor voltam, ki kicsit most megállt.

Ittam a csodát aktív génjeimmel,
csillagok magjában voltam újszülött.
Véletlen létem, hogy miért is lettem?
A mindenség most lelkembe költözött.

Ki az, ki kezet emelne mind e szépre,
s tetteivel pusztítna földet és eget?
Ember a neved, csak nézz a szemébe,
s meglátod benne saját félelmedet.

Hagyd a világot csendes békében élni,
porszem vagy te is a mindenség egén.
Ne akarj az Istennel helyet cserélni,
csak vendég vagy te is e földtekén.

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Párkapcsolati szösszenetek

  1.Egyszer szeretni foglak -Azt szeretném, ha megváltoznál! -Akkor szeretnél? -Igen. -Látod, megváltoztam. Szeretsz most? -Még tovább kell változnod. Akkor szeretni foglak. -Nézd, tovább változtam. Szeretsz

Teljes bejegyzés »

Csalók

–  Hová, hová ilyenkor korán? – Ne is kérdezd! Szaladok a boltba, friss kiflit venni. Legalább negyven kellene – Csak nem vendégeitek jöttek? Ilyenkor? Már

Teljes bejegyzés »

VIRÁGOK

VIRÁGOK Virágok közt élni, mennyei dolog. Ettől kap erőre és frissül a lélek, A szép utáni vágy bennünk örökké lobog, Ezt vallom ameddig e földön

Teljes bejegyzés »

A határban

A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,

Teljes bejegyzés »