Lányomnak

Te még meg sem fogantál,
amikor már vártalak,
elképzeltem milyen lesz,
ha karomban tartalak.

Milyen leszel? Találgattam,
s képzeletben láttalak,
orrod pisze, füled nagy,
pici kézen öt ujjad.

Gondolkodtam mi leszel,
fiú, avagy kisleány?
Bár mindegy volt énnekem,
csakhogy végre érkezel.

Mesét mondtam, énekeltem,
legtöbbet a Bóbitát,
Te hallgattad és figyelted,
s pocakomban rugdostál.

Csoda lett az esős nap,
mikor végre megszülettél,
attól kezdve életemnek
napsugara csak Te lettél.

Köszönöm, hogy vagy nekem,
hisz így lett szebb az életem,
ma már tudom, hogy világom
általad lett teljesebb.

Beck Emese
Author: Beck Emese

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Örökké kislányomnak

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »
Versek
Szilágyi Tünde

A világ

E világ annyi szép csodát ígér. Mi mégis  A magunk mikro-világában maradunk.  Lehetnék tudós, vagy híres űrkutató is.  De minenkinek “csak” Tünde-néni vagyok.     Csukva maradt

Teljes bejegyzés »

Nyomodban megyek

NYOMODBAN MEGYEK   Fehér selyempalástját Leterítette már a tél, Hó pereg a fákról, Szélorgona zenél.   Magasban sziporkázik Ezüstös boltozat, Hajlik áttetszőn Ég kékje alatt.

Teljes bejegyzés »

Szívemben a neved

Ahogy beléptél az életembe S nem hagytál elveszni a semmiben Lelkemmel egy olyan világba léptem be, Mit eddig még csak képzeltem. Úgy gondoltam, nem létezhet,

Teljes bejegyzés »

Lélektakaró-3.rész

Az ablak zsalugáterének rései között betüremkedő reggeli fénysugarak elűzték a sötétség gonosz árnyait Restellte, hogy ilyen sokáig aludt, lusta városi ember módjára, s amíg hosszan

Teljes bejegyzés »

Rózsák az asztalon

Edit Szabó : Rózsák az asztalon „Rózsabokor hajlik a domb oldalára”, onnan szedek egy csokorral a babámnak, hogy a két szemével úgy gyönyörködhessen, mindennap láthassa

Teljes bejegyzés »