„Ha azok a falak beszélni tudnának…”

I.

Ha azok a falak beszélni tudnának,
Ha fel tudnák fogni, ami köröttük történik,
Ha átéreznék azt amit a vaksi vakolat,
A hazug festék és a kemény kő, a tégla
Magába szívott a hosszú évek során,
Már nem mondanának semmit senkinek,
Mert rég magukba omlottak volna,
Nem csak lelkileg de talán fizikailag is,
És nem lenne már maga a fal sem…

II.

Itt állnak körülöttünk a néma tanúk,
Süketen, vakon, öntudatlanul.
Lehet valaha érzett az anyag
De nem tudta elviselni hallgatag,
Mozdulni képtelen tömegként az
Általunk előadott balgatag,
Szívet keserítő játszmákat és
A mindennapi kegyetlenségünket.

III.

Itt állnak közöttünk a néma tanúk,
Amikor hagyjuk őket állni,
Mert mégsem véletlen talán,
Hogy a végtelen időtlen tenger
Felfoghatatlan lassan bontja a
Parti falakat le, de a mieink
Másfajta falak, amiket kalapács
Zúz, mert zsarnok rendszer jelképe,
Vagy elbontja hamar az ágyúzás,
Hogy a golyó elérhesse az embert.

IV.

És állnak hát mégis közöttünk a falak,
De soha nem fognak önként közénk állni,
Ahogy járod mindennapos utaidat,
Egy-egy téglába karcolt szó, vagy évszám
A hosszú évtizedek mélyéről üzen feléd,
De nem fogja visszafogni sújtó karodat,
Mert nem csak a falak nem tudnak beszélni,
Mi sem tudtunk soha igazán odafigyelni.

(2021. február 04.)

Teleki Bálint
Author: Teleki Bálint

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

42 − = 34

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »

A Solti kiskocsmánál

A többi kutyához képest róla elég homályosak az emlékeim. A színe is csak haloványan rémlik, a fajtáját pedig meg nem tudnám mondani.

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

A Corgi a parkban

Egy csütörtöki délután a kollégium mögött, a parkban sétáltam a mandulafák között   Megpihentem közben az egyik fa alatt, épp akkor mikor egy Corgi arra

Teljes bejegyzés »

Laggoló pillangók

Sokszor azon gondolkozom, Hogy hova tűnnek a pillangóim, Ha egy nap nincs helyén a ‘gógyim’ S épp magamban tartózkodom. Mert bizony van, hogy eltűnnek És

Teljes bejegyzés »

Életjáték

Az elmúlt napokban több olyan beszélgetésem volt, amelyben feljött, hogy mennyire intenzív ez az időszak. Sok mindenkinél felfokozottan jöttek mostanában a kihívások, a nehézségek, legyen szó kapcsolati, anyagi, egészségi, családi, munkahelyi, bármi. Ezzel a verssel azt az üzenetet szeretném átadni, hogy legyen hitünk az életben, a gondviselésben. Mindenki életében vannak borús és derűs időszakok, az élet természete a változás, azon belül is a hullámzás. Ha igyekszünk tudatosan felfeküdni ezekre a hullámokra és nem hagyjuk, hogy csak ide-oda dobáljon minket, akkor időnként látni fogjuk magunk előtt az irányt. Lehetünk a saját életünk hullámlovasai! Sosem tudhatjuk, hogy egy helyzet, hová fog továbblendíteni minket, éppen ezért fontos a hitünk.

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

Sirály

Világok tetején oly élő a sirály mint maga az ének, amit dalol, a táncában keringő porszemek hófehér felhővé forrnak össze, hogy öröktől élő forrásponton nevetve

Teljes bejegyzés »