„Ha azok a falak beszélni tudnának…”

I.

Ha azok a falak beszélni tudnának,
Ha fel tudnák fogni, ami köröttük történik,
Ha átéreznék azt amit a vaksi vakolat,
A hazug festék és a kemény kő, a tégla
Magába szívott a hosszú évek során,
Már nem mondanának semmit senkinek,
Mert rég magukba omlottak volna,
Nem csak lelkileg de talán fizikailag is,
És nem lenne már maga a fal sem…

II.

Itt állnak körülöttünk a néma tanúk,
Süketen, vakon, öntudatlanul.
Lehet valaha érzett az anyag
De nem tudta elviselni hallgatag,
Mozdulni képtelen tömegként az
Általunk előadott balgatag,
Szívet keserítő játszmákat és
A mindennapi kegyetlenségünket.

III.

Itt állnak közöttünk a néma tanúk,
Amikor hagyjuk őket állni,
Mert mégsem véletlen talán,
Hogy a végtelen időtlen tenger
Felfoghatatlan lassan bontja a
Parti falakat le, de a mieink
Másfajta falak, amiket kalapács
Zúz, mert zsarnok rendszer jelképe,
Vagy elbontja hamar az ágyúzás,
Hogy a golyó elérhesse az embert.

IV.

És állnak hát mégis közöttünk a falak,
De soha nem fognak önként közénk állni,
Ahogy járod mindennapos utaidat,
Egy-egy téglába karcolt szó, vagy évszám
A hosszú évtizedek mélyéről üzen feléd,
De nem fogja visszafogni sújtó karodat,
Mert nem csak a falak nem tudnak beszélni,
Mi sem tudtunk soha igazán odafigyelni.

(2021. február 04.)

Teleki Bálint
Author: Teleki Bálint

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Adorján L. Zoé

mégse?

                                                 

Teljes bejegyzés »

A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »