I.
Ha azok a falak beszélni tudnának,
Ha fel tudnák fogni, ami köröttük történik,
Ha átéreznék azt amit a vaksi vakolat,
A hazug festék és a kemény kő, a tégla
Magába szívott a hosszú évek során,
Már nem mondanának semmit senkinek,
Mert rég magukba omlottak volna,
Nem csak lelkileg de talán fizikailag is,
És nem lenne már maga a fal sem…
II.
Itt állnak körülöttünk a néma tanúk,
Süketen, vakon, öntudatlanul.
Lehet valaha érzett az anyag
De nem tudta elviselni hallgatag,
Mozdulni képtelen tömegként az
Általunk előadott balgatag,
Szívet keserítő játszmákat és
A mindennapi kegyetlenségünket.
III.
Itt állnak közöttünk a néma tanúk,
Amikor hagyjuk őket állni,
Mert mégsem véletlen talán,
Hogy a végtelen időtlen tenger
Felfoghatatlan lassan bontja a
Parti falakat le, de a mieink
Másfajta falak, amiket kalapács
Zúz, mert zsarnok rendszer jelképe,
Vagy elbontja hamar az ágyúzás,
Hogy a golyó elérhesse az embert.
IV.
És állnak hát mégis közöttünk a falak,
De soha nem fognak önként közénk állni,
Ahogy járod mindennapos utaidat,
Egy-egy téglába karcolt szó, vagy évszám
A hosszú évtizedek mélyéről üzen feléd,
De nem fogja visszafogni sújtó karodat,
Mert nem csak a falak nem tudnak beszélni,
Mi sem tudtunk soha igazán odafigyelni.
(2021. február 04.)
Author: Teleki Bálint
Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta – a következő kötetig – különböző antológiákban és egyéb felületeken – pl. itt – igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.