„Ha azok a falak beszélni tudnának…”

I.

Ha azok a falak beszélni tudnának,
Ha fel tudnák fogni, ami köröttük történik,
Ha átéreznék azt amit a vaksi vakolat,
A hazug festék és a kemény kő, a tégla
Magába szívott a hosszú évek során,
Már nem mondanának semmit senkinek,
Mert rég magukba omlottak volna,
Nem csak lelkileg de talán fizikailag is,
És nem lenne már maga a fal sem…

II.

Itt állnak körülöttünk a néma tanúk,
Süketen, vakon, öntudatlanul.
Lehet valaha érzett az anyag
De nem tudta elviselni hallgatag,
Mozdulni képtelen tömegként az
Általunk előadott balgatag,
Szívet keserítő játszmákat és
A mindennapi kegyetlenségünket.

III.

Itt állnak közöttünk a néma tanúk,
Amikor hagyjuk őket állni,
Mert mégsem véletlen talán,
Hogy a végtelen időtlen tenger
Felfoghatatlan lassan bontja a
Parti falakat le, de a mieink
Másfajta falak, amiket kalapács
Zúz, mert zsarnok rendszer jelképe,
Vagy elbontja hamar az ágyúzás,
Hogy a golyó elérhesse az embert.

IV.

És állnak hát mégis közöttünk a falak,
De soha nem fognak önként közénk állni,
Ahogy járod mindennapos utaidat,
Egy-egy téglába karcolt szó, vagy évszám
A hosszú évtizedek mélyéről üzen feléd,
De nem fogja visszafogni sújtó karodat,
Mert nem csak a falak nem tudnak beszélni,
Mi sem tudtunk soha igazán odafigyelni.

(2021. február 04.)

Teleki Bálint
Author: Teleki Bálint

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016 elején végeztem jogászként az ELTE-n. Egy évig dolgoztam ügyvédjelöltként, jelenleg doktori tanulmányokat folytatok az NKE-n, kutatási területem elsősorban az Európai Unió joga. Első verseskötetem, a Télidő-kontinuum 2017 szeptemberében jelent meg a Napkút Kiadónál. Azóta - a következő kötetig - különböző antológiákban és egyéb felületeken - pl. itt - igyekszem publikálni. A Télidő-kontinuum a megjelenését megelőző 5-6 év verseiből vett válogatás, amelyeket Kovács katáng Ferenc értő keze rendezett hat ciklusba, hat kulcsszó mentén. Életszövetek alatt fájdalomgerinc, Absztrakt álmok, merész képzetek. Reggeli buszba bepréselt hering. Csendes ima: „Ne ontsák véremet!” * * * Az érvelő agyvelő árvuló, De mint a hóvirág évelő, A betakaró gyengéd hó Alól újra előbújó létező.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha nem leszel mellettem

Ha nem leszel többé mellettem, Szíved nem pihen meg szívemen, Hová is repülnék nélküled Messzire tűnő szürke fellegen? Patakcsobogásban lágy hangod susog, Lángod megperzsel vöröslő

Teljes bejegyzés »

Ismeretlen Barbara

(3 soros-zárttükrös) A szerelemvágyam ki van szögezve egy hirdetőtáblára, Nincs senki érdeklődő, csak a magány csókol, de két pofára… A szerelemvágyam ki van szögezve egy

Teljes bejegyzés »

Oximoronos lét…

Visszás faramuciságok! Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik… A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik:

Teljes bejegyzés »

Már elmúlt

Már elmúlt, nem a törvény alázatos szolgája vagyok, De a versírásban nagyon is jeleskedni akarok. Igyekszek jókat írni, legyenek tele lélekmarkok. Már elmúlt az, az

Teljes bejegyzés »

Ezerarcú Balaton

Ezerarcú Balaton Ó, Te hazámfia! Szeretünk! Vized a miénk. * Ezerarcú Balaton Gyönyörködünk is orcáidban… Vized… aranyból! * Ezerarcú Balaton Tudat simogat, hogy miénk vagy.

Teljes bejegyzés »