Ha egyszer

 

Ha egyszer majd megöregszel,
s álomra hajtod megőszült fejed,
lesz-e, ki homlokodra csókot ad
s füledbe súgja, hogy szeret?

Lesz-e, ki ott van, ha rosszat álmodol,
s nyugtat, hogy “semmi baj, szívem”,
majd karjával gyengéden átölel,
s tudod, most nem bánthat senki sem.

Ha egyszer majd megöregszel,
lesz-e, ki kezével simítja két kezed?
S bár remegő karja néha ingatag,
de nincs ennél jobb mindenekfelett.

Lesz-e, ki arcodra mosolyt varázsol,
ha néha könnyet ejt bánatos szemed?
Hisz álmotok már ugyanaz marad,
s együtt szálltok a csillagok felett.

Ha egyszer majd megöregszel,
lesz-e, ki örökkön melletted marad?
És ha éppen úgy tartja kedvetek,
átsétáltok majd a szivárvány alatt.

Lesz-e, ki dolgos, öreg kezével
elsimítja majd ráncos homlokod?
Szemedbe nézve azt sugallja,
te vagy, kiről mindig álmodott.

Ha egyszer majd megöregszel,
és a világnak sajnos, vége lesz,
lesz-e majd nyíló virágotok,
mely örökkön ott virít sírotok felett

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön, Egy parányi porszem. Egoja csúcsra tör, Hiszi, tökéletes.   Árnyékvilág Ura, Bábúként mozgatja, Sötét függöny mögül, Jókat mulat rajta.   Fény

Teljes bejegyzés »

Emlékezz!

Emlékezz! Írta: Egyed-Husti Boglárka Emlékezz-mondta a fejembe lévő hang, de én nem akartam Lakitelekre emlékezni. Aztán egyszer mégis ott voltam az emlékeim között. Főiskolás vagyok

Teljes bejegyzés »

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgysem csukja le

Teljes bejegyzés »