Kerestem Istent itt a földön és fent az égben,
forró nyárban, nagy fák hűvösében,
ősszel, mikor a lombok mind lehulltak,
télen hóban, hol életek aludtak,
tavasszal nyíló virágkehelyben,
de nem volt sehol sem az Isten.
Aztán bejártam érte mind a világot,
asszonyok ölében, hol a szerelem virágzott,
szemek tüzében kutattam vigyázva,
lelkemet, szívemet néki ajánlva,
átkeltem tengeren recsegő bárkákon,
sóhajokból szőtt, könyörgő imákon.
A végtelen évekből párat eloroztam,
míg az Istenem mindenhol kutattam.
Voltam közben szabad, kicsit láncra verve,
szerencse gyermeke és voltam szeretve.
Megtalált a balsors, sosem menekültem,
valahol ott volt és vigyázott az Isten.
Éveimet adtam pillantásáért cserébe,
ástam a föld alá, szálltam fel az égbe.
Halállal dacoltam, de életem nem adtam,
bár így a végén már kicsit elfáradtam.
Aztán megláttam őt anyám szemének tükrében,
hisz mindvégig ott állt az Isten mögöttem.
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.
