Vándor, ki erre jársz,
tedd le hát a terhed,
pihenj meg nálam,
azt nem kell cipelned.
Mesélj hát magadról,
hol s merre jártál?
Őrizted e hited,
ha ezerszer csalódtál?
Talált-e a szerelem
benned méltó társat?
Öleltél e asszonyt,
kinek lelkét csodáltad?
Voltak-e barátok,
kik téged támogattak?
Tudom, sokat adtál,
és neked, mondd, adtak?
Fájdalmad az úton
enyhítette bárki?
Kaptál meleg ételt,
ha nem figyelt rád senki?
Jutott-e pár jó szó,
mikor beteg volt a lelked?
Érezted-e, valaha
hogy most kell szeretned.
Cipőd az út alatt
hányszor esett széjjel?
Hányszor fájt a nap,
és hányszor fájt az éjjel?
Magányos éveid
erősebbé tettek?
Kísértett az ördög,
hogy eladjad a lelked?
Hívtak-e angyalok
nehéz éjszakákon,
szállást kínálva
ott, a másvilágon?
Bár tudom, nehéz volt,
és sokszor csalódtál,
de embernek maradni,
mondd csak, ugye, tudtál?
Tudom, maradt még
sok-sok buta kérdés.
Kérlek, ne rój meg,
csak érezzed a féltést.
És amikor reggel
nézek majd tükörbe,
e sok kérdés neked szól,
ki ott állsz velem szemben.
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.