Füllentés, ferdítés, tagadás, hazugság,
mind velünk született tulajdonság.
Van, aki rosszul csinálja, van, aki jobban,
de van, kinek az egész a kisujjában van.
Valaki hazudik akkor is, ha kérdez,
így keverve nyerő lapokat saját kezéhez.
Ám igazi hazugon nem látszik, ha füllent,
tenyere sem izzad s a szeme se rebben.
Mindenki hazudik, ezt hiába tagadni,
a szónak súlya van, ezt sokan felejtik.
Ám előbb-utóbb úgyis minden kiderül,
s olajként a tűzre újabb viszályt szül.
Hazudik a tévé, a rádió, az újság,
mindenütt körülvesz minket a hazugság.
Az éremnek is mindig két oldala van,
így a füllentés sem lehet ugyanolyan.
Van, aki használja, hogy előrébb jusson,
segítség helyett a másikra taposson.
Érdekből ferdíti el a valóságot,
hogy így szerezzen vagyont, sikert, boldogságot.
Másik oldalra tenném a kegyeshazugságot,
mert ez nem hordoz magában annyi gonoszságot.
Aki kegyelemből torzít, csak azért teszi,
mert nem szeretné a másikat megbántani.
Bárhogy is legyen, nem szabad feledni,
jobb az ilyet óvatosan elkerülni.
Ne hagyjuk, hogy az amúgy is bűnös világ
kiölje belőlünk az igazság szavát.
Author: Gúnya Mária
Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült. A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet. Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is. Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.