A világnak végén

A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.

Cipeltem a létem,
az volt minden kincsem.
Tudtam, merre menjek,
mégis eltévedtem.

Végtelennek tűnő
kőtenger úton át,
dúdoltam magamban
az életem himnuszát.

Fogták a kezemet,
óvtak minden bajtól,
és én merítettem jóból,
merítettem rosszból.

A tejúton szaladtam,
kerestem az Édent.
Sötét éjeken, hol
minden semmivé lett.

Adtam, ha volt mit,
néha csak a semmit.
Cserébe pár szóért
megtehettem bármit.

A semmit akartam
mindenné tenni.
Először megélni,
aztán már csak lenni.

Éveimet raktam
óriás csokorba.
Bár sokszor átkoztam,
kívántam a pokolba.

Angyalok intettek,
ha tán félreléptem.
Vittek a jó útra,
mikor eltévedtem.

Szívemből egy darabot
mindenkinek adtam,
de így a végén
már kicsit elfáradtam.

Bűneimet tettem
egy fekete dobozba.
Bedobtam egy kútba,
most nagy kő van rajta.

Tele van a lelkem,
elveszett a semmi.
Olyan jó lenne
még kicsit szeretni.

A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Tán valamire várva,
életembe zárva.

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahol a mesék kezdődnek

Edit Szabó : Ahol a mesék kezdődnek Nem látom a mesémnek kezdetét, csak ha a föld felett lebeghetnék, szeretném bejárni a Föld tekét, melynek tetején

Teljes bejegyzés »

Augusztus leánya

Edit Szabó : Augusztus leánya Augusztusban nyílik minden virág, tündöklő szépségeket lát a világ, piros rózsák kúsznak és nyár derekán kividul erdőn-mezőn minden leány. Virágerdő

Teljes bejegyzés »

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »