Ébred a hajnal
száz színű hanggal,
súg a fülembe
éji zenét.
Szivárványfénnyel
ölel a reggel,
harmattal öntöz
mind szerteszét.
Virágkehelyből
oltom a szomjam,
sóhajom csobban,
őrzi neszét.
Pillangó táncol
aranyló fényben,
jő fel a Nap,
kékül az ég.
Siklik a fényben,
éli románcát
sok ezer elmúlt
szép pillanat.
Eltévedt álom
alszik a fűben,
vágyja nagyon
már örömét.
Ébred az élet,
simítja ráncát,
mosolya villan,
elhal a sötét.
Fürdöm a fényben,
tisztul a lelkem,
benne a létem
megkeresem.
A világ az étkem,
csoda van bennem,
minden rezdülését
úgy szeretem.
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.
