Hiszek

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »