Hiszek a mindig kimondhatóban,
a fenséges és magasztos jóban.
Hiszek az álmodozó önmagamban,
a két kézzel megfoghatóban.
Hiszek a sokszor tévedő világban,
a mindig megbocsátó mában.
Hiszek a holnapi változásban,
minden kis apró csodában.
Hiszek a szétáradó fényben,
a valahol mindig útra kelőben.
Hiszek az alkotó, emberi erőben,
a milliárdnyi megszülető létben.
Hiszek a mennyben és pokolban,
a csendben és a kimondatlan szóban.
Hiszek a teremtő isteni eredetben,
a globális, megbocsátó szeretetben.
Hiszek távoli csillagok porában,
a Földben, mindannyiunk otthonában.
Hiszek a meggyógyító lázban,
a sok millió szerető anyában.
Hiszek az ölelő, emberi karokban,
a szabad és önzetlen akaratban.
Hiszek a mindent megbocsátó hitben,
bánatban, örömben, álmokban, reményben.
Hiszek az Emberben.
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.