Ilyen a szerelem…

A szerelemről kéne írni…
Hogy milyen, milyen is a szerelem?
Mert elért – bizony! – engem is!
Úgyhogy tudom, milyen.
Mégis… hogyan is magyarázzam?

Olyan, nekem olyan… olyan, mint a házi rétes.
Nnna, és hogy az milyen?
Óóóóó, az …hmmm… finom. Nagyon, nagyon finom!!!
Utánozhatatlanul finom…

Először csak nézegeted: hogy néz ki?
– Jóóól!!
Mustrálgatod: tetszik-e?
– Tetszik a külleme!
Csábítgat… – ellenállsz, de vágysz utána. Hűűű, de vágysz rá, vágsz utána, egyre jobban.
Óvatosan nyúlsz feléje: biztosan lehet?…

Ám, mikor az illatát megérzed!!, uralkodni nem tudsz magadon tovább!!
Megkóstolod.
Ízlelgeted…, s hamar rájössz: ellenállhatatlan!
Ééédes… oly édes!, egyre jobban beborítja ízlelőbimbóidat!
És a tölteléke!: mennyei, égi manna! Ó, csak sokáig tartana… a bizsergés… minél tovább! Örökké, bárcsak örökké tartana! Érezni szeretnéd – minél tovább!!…
Aztán még többet akarsz belőle,
máskor is akarod, mindig, mindig, mindig és el nem telsz vele soha.
Az sem érdekel, hogy mások mohónak tartanak, nem félsz, hogy megcsömörlesz, te csak arra, arra az ízre vágysz szüntelen.
Hiányzik…
Csak várod kiéhezetten, hogy tied legyen, hogy újra szerethesd, hogy magadévá tehesd bármikor.
És azt reméled, hogy megunhatatlanul finom lesz majd máskor is, ahányszor csak megkívánod, mindig.

Hát… ilyen a házi rétes.
Meg a szerelem.

 

Pete Margit

Pete Margit
Author: Pete Margit

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írtam, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám (Napsoroló mondóka). Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

38 + = 44

Április

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »