Ilyen a szerelem…

A szerelemről kéne írni…
Hogy milyen, milyen is a szerelem?
Mert elért – bizony! – engem is!
Úgyhogy tudom, milyen.
Mégis… hogyan is magyarázzam?

Olyan, nekem olyan… olyan, mint a házi rétes.
Nnna, és hogy az milyen?
Óóóóó, az …hmmm… finom. Nagyon, nagyon finom!!!
Utánozhatatlanul finom…

Először csak nézegeted: hogy néz ki?
– Jóóól!!
Mustrálgatod: tetszik-e?
– Tetszik a külleme!
Csábítgat… – ellenállsz, de vágysz utána. Hűűű, de vágysz rá, vágsz utána, egyre jobban.
Óvatosan nyúlsz feléje: biztosan lehet?…

Ám, mikor az illatát megérzed!!, uralkodni nem tudsz magadon tovább!!
Megkóstolod.
Ízlelgeted…, s hamar rájössz: ellenállhatatlan!
Ééédes… oly édes!, egyre jobban beborítja ízlelőbimbóidat!
És a tölteléke!: mennyei, égi manna! Ó, csak sokáig tartana… a bizsergés… minél tovább! Örökké, bárcsak örökké tartana! Érezni szeretnéd – minél tovább!!…
Aztán még többet akarsz belőle,
máskor is akarod, mindig, mindig, mindig és el nem telsz vele soha.
Az sem érdekel, hogy mások mohónak tartanak, nem félsz, hogy megcsömörlesz, te csak arra, arra az ízre vágysz szüntelen.
Hiányzik…
Csak várod kiéhezetten, hogy tied legyen, hogy újra szerethesd, hogy magadévá tehesd bármikor.
És azt reméled, hogy megunhatatlanul finom lesz majd máskor is, ahányszor csak megkívánod, mindig.

Hát… ilyen a házi rétes.
Meg a szerelem.

 

Pete Margit

Pete Margit
Author: Pete Margit

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem helyi versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben főleg gyermekverseket írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám (Napsoroló mondóka). Gyermekverseimre, helyben kiírt rajzpályázaton, kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez szeretném felhasználni. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj,...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác

Rózsa Iván: Semmelweis Ignác Döblingbe került Az anyák megmentője: Ott agyonverték… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Széchenyi István

Rózsa Iván: Széchenyi István Gyógyintézetben A legnagyobb magyar: még Itt is veszélyes… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bódy Gábor

Rózsa Iván: Bódy Gábor Két gyermeked volt, Nyugaton is siker várt: Mi vitt volna rá? Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bada “Dada” Tibor

Rózsa Iván: Bada „Dada” Tibor (Haiku-lánc) Nem volt átmenet: Tök őrültnek tartottak, Vagy épp zseninek… Nincs kompromisszum: Komolytalan magad is Komolyan vetted. Túl jól sikerült

Teljes bejegyzés »

Mi táncunk

Mi táncunk. /Veszprém emlékére/ Írta: Egyed-Husti Boglárka A Margit romoknál rám nézett és megfogta hirtelen az ujjaimat. „Szabad egy táncra?” -kérdezte és én némán bólintottam.

Teljes bejegyzés »