Mikor mondtad ki utoljára, hogy szeretsz valakit?
Hallották ezt mostanában tőled a szüleid?
Mondtad -e szeretlek apa, s téged is anyukám?
Szeretem a húgom, a nővérem, a bátyám.
Szeretlek feleségem, kislányom és kisfiam.
Ez egyszerű szó. Miért nem mondod gyakrabban?
Szeretem a ruhákat, a kávét, a sós perecet.
Szeretem az autómat, és a fantasztikus filmeket.
Ez bezzeg olyan könnyedén kicsúszik a szádon.
Párodnak csak akkor mondod, ha szülinap van vagy karácsony?
Mitől rettegsz? Miért félsz e rövid szót kiejteni?
Tán kimarja a torkod, vagy a nyelvedet leégeti?
Mondd ki bátran „szeretlek”, addig amíg lehet!
Mert akkor fogod bánni majd, ha már nem lesz mikor s kinek.
Author: Gúnya Mária
Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült. A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet. Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is. Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.
