Szervusz nagymama !
De jó újra nálad. Ismét itt vagyok, látod?
Igen, a csavargó fiú újra visszatért.
De örülök, hogy látlak.
Ugyan már, most mért mondod? Nem vagyok sovány. Igen ! Eszek rendesen. Tudom, te egész nap etetnél, de képzeld milyen kövér lennék akkor. Talán nem is szeretnél.
Jó, ezt csak úgy mondtam. Tudod, mindig viccelek. Szeretném ha nevetnél kicsit, mint régen. Dehogynem szeretsz. Mindig érzem bármilyen messze is vagyok tőled. Én is szeretlek ezt tudnod kell.
Jól van, most nehogy sírjál már. Nem akarom, hogy sírj. Már soha nem kell sírnod.
Na, most ideülök melléd jó?
Add a kezed. Milyen meleg.
Látod az enyémet is? Már ugyanolyan ráncos mint a tiéd.
Látod mama, én is megöregedtem. A végén még utolérlek. Na, ez már igen. Végre nevetni látlak.
Igen az idő kegyetlen. Nemrég kis lurkó voltam, rövidnadrágban és mindig te vigyáztál rám. Emlékszem ám. Mintha tegnap lett volna.
Felettem is eljárt az idő. De ne csak én beszéljek állandóan. Mesélj.
Hogy érzed magad. Aztán te is egyél ám rendesen.
Ne mond hogy nincs étvágyad. Tessék enni. Muszály.
Na jól van. Szeretem ha mosolyogsz.
Mama jó fogni újra a kezed.
Mama!
Mama! Mi történt? Nem érzem a kezed melegét. Kihűlt minden.
Mama! De hiszen.. . . igen, tudom. Te már meghalták. Csak az emlékeimben élsz. De ott örökre. Tudod?
Igen, én is szeretlek.
Szia mama, most mennem kell. De hozzád mindig visszajövök.
Bárhol is jársz sosem felejtelek el.
Szia nagymama.
(Nagymamám emlékére)
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.
