Ölelő karjával a gyűlölő imádat,
Lépdel a burjánzó sivárság felé,
Tomboló nyugalom, mi belőle árad,
Alkotó pusztítás szemében ég.
Hallom a zajban a csendet,
S látom sötétben a fényt,
Mozdulatlan rohanok előre,
Várom, ami elmúlt rég.
Ordításom néma hangzavar csupán,
Körülöttem zsúfolt üresség,
Színekben pompázó színtelen élet,
Minden olyan egyforma, mégis ellentét.
Author: Gúnya Mária
Gúnya Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig is szerettem az irodalmat. Már fiatalon érdekeltek a versek; játék a szavakkal, a rímekkel. Talán 15 éves koromban kezdtem írni magam is. Ez idáig többnyire csupán a saját fiókomba, a saját szórakoztatásomra. Ahogy teltek az évek, egyre több és több költemény született, és valahogy mindig egyre jobban sikerült. A versírás számomra egy másik világot jelent. Egy olyan helyet, ahol nem számít a külvilág, ahol szabadon, gondtalanul szárnyalhat a képzelet. Többnyire a saját érzéseim tükröződnek a sorokban, melyek lehetnek csintalanok, viccesek, de ha úgy adódik, akár szomorúak is. Remélem, szerzeményeimmel sikerül majd néhány gondtalan pillanatot hoznom a kedves olvasóknak is.
