Átkozott szörnyszülött, létem megrontója,
Ki marcangolsz engem hosszú évek óta.
Hol nyíltan, hol észrevétlen, mérgezed te
szegény, védtelen húsom, vérem.
Hortyogó és fortyogó,
Gigantikus vulkán!
Szunnyadva is, éberen is
bomlasztóan hatsz rám.
Végtelen hatalmad elsöpör, féktelen,
Elárasztja testem-lelkem
tehetetlen félelem.
Ne kínozz hát, tűnj el végleg,
Nem akarlak látni!
Felemészt a pokoli tűz,
Jobb ennél már bármi.
Mit akarsz, szólj, harcos amazon, te!
Rántsd ki kardod, gyerünk, menjünk ölre!
Megküzdök én veled, ha kell,
Habzó szájjal üvöltözve.
Mivégre vagy itt, copfos, dacos kislány?
Miért biggyeszted ajkad oly elesetten, sután?
Gyere, Kicsi, ülj ölembe!
Mondd el szépen, mi fáj.
Elringatlak, ne félj!
Sírd ki magad a vállamon,
Könnyebb leszel, s meglásd,
Megszelídül a fájdalom.
Kipp-kopp! Bejöhetsz bátran,
tárt karokkal várlak.
Érezd magad otthon,
hellyel is kínállak.
Hisz értem voltál mindig,
bizony, most már látom.
Meglendítem én kalapom:
Szervusz, kedves Harag,
Vén, öreg barátom!
2021. 01. 12.
Author: Kárpáti Kinga
Kárpáti Kinga az Irodalmi Rádió szerzője. Pszichológus vagyok, az irodalom szerelmese. Az irodalom nagyjai segítettek át a serdülőkori krízisen, és erre az időszakra nyúlik vissza az alkotás, önreflektív írás gyógyító hatásának megtapasztalása is. 2020-ban kezdtem el irodalomterápiával foglalkozni, ezzel egyidőben születtek verseim, melyekben testet öltöttek, formába, struktúrába rendeződtek érzéseim, gondolataim. Ez a fajta belső nagytakarítás katartikus, felszabadító élmény, és nem titkolt vágyam, hogy ez a csodálatos tapasztalás minél több ember sajátja legyen.
