Kicsi szív, hát megfogantál.
Imáimra válasz voltál,
fényt hoztál és reményt adtál:
Lehetek még édesanya!
Fészket rakott nálam mégis
a boldogság kék madara.
Kicsi szív, ó, hogy dobogtál!
Derűt, erőt sugároztál,
kedves szavakat „suttogtál”.
Föld porából felemeltél,
szeretetben lebegtettél.
Kicsi szív, hát elillantál.
Elhinni ezt hogyan tudnám?
Rossz álom csak, tévedés!
Doktor úr, jaj, szépen kérem,
nem történhet ez meg vélem!
Kicsi szív, mondd, hová mentél?
Mi értelme volt, hogy lettél?
Düh fojtogat: „Miért pont én?!”
Nincs igazság e föld színén.
Kicsi szív, ha visszajönnél,
vigyáznék rád, ígérem én!
Táplálnálak, szeretnélek.
Kis gyümölcsöm, érlelnélek!
A hónapok ahogy múlnak,
viharfelhők elvonulnak.
Felsejlik már kékje az égnek,
de én mégsem látom szépnek.
Örömöm, mondd, miben leljem,
ha méhem csak egy üres fészek?
Kicsi szív, hogy mit tanultam?
Én törékeny, kicsi lelkem!
Görcsös akaratom csupán
gátja volt, hogy növekedjél bennem.
Búcsúzom most, menj utadra,
S kitavaszodván,
lenge szellők puha szárnyán találj újra rám,
hogy méhemben ringassalak, édes kisbabám!
- február
Author: Kárpáti Kinga
Kárpáti Kinga az Irodalmi Rádió szerzője. Pszichológus vagyok, az irodalom szerelmese. Az irodalom nagyjai segítettek át a serdülőkori krízisen, és erre az időszakra nyúlik vissza az alkotás, önreflektív írás gyógyító hatásának megtapasztalása is. 2020-ban kezdtem el irodalomterápiával foglalkozni, ezzel egyidőben születtek verseim, melyekben testet öltöttek, formába, struktúrába rendeződtek érzéseim, gondolataim. Ez a fajta belső nagytakarítás katartikus, felszabadító élmény, és nem titkolt vágyam, hogy ez a csodálatos tapasztalás minél több ember sajátja legyen.
