A holtak napja

 

 

 

A holtak napja

 

Még fogta a gyeplőt, gondolkodott. Mikor megalkotta a vörös szörnyet, határozott szándékkal tette.
Szomorúan nézte a legszebb Planétát. Minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult arra, hogy megelőzze lakóinak végleges, lassú pusztulását. Értetlenül nézte amint módszeresen lerombolnak mindent, kegyetlenül ölik egymást. Szelíd követeket, figyelmeztető jeleket küldött, eredménytelenül. Követeit elzárták, kísérletek sorozatait végezték el rajtuk. Végtelen, gátlástalan kíváncsiságuk, legyőzte a másik lehetőséget, ami a jövőt jelentette volna számukra.

Végleges döntést hozott. Nem várja meg, míg lassan, teljesen eltörölnek mindent. Adott lehetőséget. Nem éltek vele.

Szabadon engedte Nibirut.

Sötét árnyként vetült a kék bolygóra, az egyre közelebb sodródó, lángoló óriás. Mikor elérte, a becsapódás nyomát tűzszökőkutak kisérték. Sötétvörösre váltott az eddig, smaragdként ragyogó Föld, magába fogadva a végzetét beteljesítő halálcsillagot.

Az eseményt követően, a Galaxis tovább halad a világegyetemben. Van egy különös bolygó, amely kívülről nézve olyan, mintha apró gyertyák lobognának a felszínén. Messzire elkerülik még a környékét is, a kozmoszban utazók. Tudják, a sok apró megszámlálhatatlan láng, a Holtak napja óta lángoló Föld tisztítótűzében szenvedő lelkeit jelzi.

Több ezer fényév múltán, a lángok kialszanak, megnyugvást találnak a lelkek, talán valamely lény esélyt kap újra.

 

Diós Ottilia
Author: Diós Ottilia

Diós Ottilia az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, gyermekkorom óta egy jászsági faluban élek. Szüleim elváltak, édesanyám itt kötötte második házasságát. Mostoha lettem. Kínlódva, harcolva nőttem fel. Nem volt gyermekkorom. Írtam róla. Évekkel ezelőtt köztisztviselőként dolgoztam a helyi polgármesteri hivatalban. Szociális és gyámügyi területen, de elláttam anyakönyvvezetői feladatokat is. Már nyugdíjas vagyok, házasságban élek. Három felnőtt, már önálló gyermekem, három unokám van. Hogyan válik valaki íróvá? Nem egy híres, több könyvet, vagy más irodalmi művet közzétett személyre gondolok. Konkrétan magamra. Már gyermekkoromban írtam. A legtöbb bíztatást az általános iskolai irodalomtanáromtól kaptam. Annak ellenére, hogy elég sok írásom van, – nyomtatásban, vagy esetleg más módon – kevés került nagyobb nyilvánosság elé. Műfaj szerint: versek, novellák, mesék, életútinterjúk, de van megírott szociográfiám, és fantasy kalandregényem (is). Nagyobb regényeim vannak készülőben. Évek óta két kisebb Magazinnak írok. Tőlük kapom a lehetőséget. Ezek a kiadók internetes portálon jelentetik meg a regisztrált tagok műveit. Az egyik a Fénypress Journal, a másik a Holnap Magazin. Az utóbbi, több írásomat tette már közzé nyomtatásban is. Miért foglalkoztat az írás, miért töltöm ezzel a szabadidőm jelentős részét? A témák megkeresnek. Írásaim többnyire valós megtörtént kalandokról, sorsokról, emberekről, de előfordul hogy állatokról szólnak. Ami megérint – azt érzem megosztanám...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön, Egy parányi porszem. Egoja csúcsra tör, Hiszi, tökéletes.   Árnyékvilág Ura, Bábúként mozgatja, Sötét függöny mögül, Jókat mulat rajta.   Fény

Teljes bejegyzés »

Emlékezz!

Emlékezz! Írta: Egyed-Husti Boglárka Emlékezz-mondta a fejembe lévő hang, de én nem akartam Lakitelekre emlékezni. Aztán egyszer mégis ott voltam az emlékeim között. Főiskolás vagyok

Teljes bejegyzés »

Általában

A nő nem ír verset a hazáról, házat őriz, az otthon melegét. Imádja a férfit, és felkínálja az ölét. A nő sokszor hal meg, szüléskor

Teljes bejegyzés »

Nyom a párna

  Fejed alatt nyom a párna, úgy gondolsz a nagyvilágra. Aludnál, rég lefeküdtél… Hátrahagyott múlt az éjfél. * A plafonra minek meredsz? Úgysem csukja le

Teljes bejegyzés »