A váróterem

 

 

A váróterem

Boldog vagy. Elégedett embernek érzed magad, aki sikeres az életben. Eljön a nap, mikor váratlanul, rajtaütésszerűen megnyílik előtted egy ajtó. Belépsz. Nem akartál ide jönni mégis itt vagy. Félelem tör rád, menekülnél, de minden látható ajtó bezárult. Fogalmad sincs hová kerültél. Közeledben fura alakok imbolyognak. Tétován leülsz egy székre. Előtted üres a kör alakú asztal. Fényes fekete lapján elmosódott felirat. Most döbbensz rá, a halál kávéházában vagy vendég. Magányosan, kiszolgáltatottan vársz. Nem akarsz kérni semmit, meg sem tudnál szólalni, állkapcsod görcs rántja össze, gyomrod kővé vált gombócként nyom. Mennél, menekülnél, majd felállsz, hülyén toporogsz, kiutat keresve kapkodod a fejed. Pánikszerű rémülettől hajtva, araszolsz el az egyik fal mellett, mire feltűnik előtted egy résnyire nyitott ajtó. Óvatosan tapadsz a kilincsre, mert bármi lehet azon túl. Elszántan feltárod az ajtót, ami fülsértő hangot adva nyikorog, szinte sikolt ahogy nyílik. Átjutsz rajta. Vidéki kisvárosok várótermeit idéző, levegőtlen félhomályos helyre érkeztél. Zárt ablakai a magasban, egymás mellett sorakoznak, vastagon belepve porral, korommal, így szinte alig szűrődik be némi fény valahonnan. A rozoga lakkozott padokon sokféle alak foglal helyet. Ők várnak valamire. Összefolyik a zaj, a lárma. Szinte áttetsző, megfoghatatlan tömeg, rengetegen vannak. Siránkoznak, ordítanak, nevetgélnek, vagy csak járkálnak össze-vissza. Senki nem akar távozni, vagy nem tud? A váróterem sejtelmes árnyai ismét torokszorító félelmet keltenek benned. Szíved leláncolt mozdonyként dübörög. Robbanásig feszül a testedben félelmed okozta bénult, visszafogott menekülési vágyad. Kóbor lelkek suhannak el melletted, csábítanak, hívnak a terem sötétbe vesző mélyére. Melletted sátáni hangon suttog egy áttetsző alak.
– Csak két lehetőséged van. Vagy nyílnak az ajtók, vagy nem. Ha nem, földi utad utolsó állomásán jársz. Ha igen, átlépve az ajtón még visszatérhetsz egy időre, és élhetsz újra.
Dermedten bámulsz a hang irányába. Hiába keresed a hang eredetét,  egyedül állsz a fal mellett. A tömegnek is nyoma veszett. Várótermed üres. Huzatot érzel, a borzongató hideg fuvallat szinte kirepít egy ajtót a helyéből. Tántorogva indulsz, kijutva már csak kapkodod a levegőt. Rádöbbensz, a váróterem szabadon engedett. Láthatod az eget.  Azt is, hogy éjszaka van, tisztán ragyognak a csillagok.

Diós Ottilia
Author: Diós Ottilia

Diós Ottilia az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, gyermekkorom óta egy jászsági faluban élek. Szüleim elváltak, édesanyám itt kötötte második házasságát. Mostoha lettem. Kínlódva, harcolva nőttem fel. Nem volt gyermekkorom. Írtam róla. Évekkel ezelőtt köztisztviselőként dolgoztam a helyi polgármesteri hivatalban. Szociális és gyámügyi területen, de elláttam anyakönyvvezetői feladatokat is. Már nyugdíjas vagyok, házasságban élek. Három felnőtt, már önálló gyermekem, három unokám van. Hogyan válik valaki íróvá? Nem egy híres, több könyvet, vagy más irodalmi művet közzétett személyre gondolok. Konkrétan magamra. Már gyermekkoromban írtam. A legtöbb bíztatást az általános iskolai irodalomtanáromtól kaptam. Annak ellenére, hogy elég sok írásom van, – nyomtatásban, vagy esetleg más módon – kevés került nagyobb nyilvánosság elé. Műfaj szerint: versek, novellák, mesék, életútinterjúk, de van megírott szociográfiám, és fantasy kalandregényem (is). Nagyobb regényeim vannak készülőben. Évek óta két kisebb Magazinnak írok. Tőlük kapom a lehetőséget. Ezek a kiadók internetes portálon jelentetik meg a regisztrált tagok műveit. Az egyik a Fénypress Journal, a másik a Holnap Magazin. Az utóbbi, több írásomat tette már közzé nyomtatásban is. Miért foglalkoztat az írás, miért töltöm ezzel a szabadidőm jelentős részét? A témák megkeresnek. Írásaim többnyire valós megtörtént kalandokról, sorsokról, emberekről, de előfordul hogy állatokról szólnak. Ami megérint – azt érzem megosztanám...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom

Rózsa Iván: Egy-két kutyaalom Választhatunk? Melyik klán legyen hatalmon?! A két kutyaalom tulajdonképp egy alom… Öleb-celeb had elosztja maga közt a gazdiktól kapott csontot: A

Teljes bejegyzés »

Bitek

Linett hiába olvasta újra az anyagot, nem állt össze a kép. Pedig a nyomozók mindent elmondtak neki. Ha ő nem érti, hogy fogják érteni az

Teljes bejegyzés »

Ülj le tüzem mellé

Ülj le tüzem mellé: Hideg most a tél. Fénylő jéghegedűn Dalt zenél a szél. Ülj le tüzem mellé: Dermedt a világ. Fagyóriás járja Csendben az

Teljes bejegyzés »

Amikor leszáll a köd…

Amikor a tengerre leszáll a köd, csodálatos dolgok történnek. Ezüstösen örvénylik a víz felett, óriási gomolyokban hordja a szél. A függöny hol föllebben, hol lehull,

Teljes bejegyzés »

A rokonlátogatás

Herczeg Nelli morogva vonszolta gurulós bőröndjét. Jó gazdagon megpakolta azokkal a fontos dolgokkal, amikről úgy vélte, hogy a két hét alatt szüksége lesz Angyalréten a

Teljes bejegyzés »