Napfénykeringő

 

Napfénykeringő

 

Egyszer, nagyon  réges-régen,

fura álmom volt egy éjjel.

Erdő mélyén, zöld búra alatt,

úgy repültem, mint a madarak.

 

Nem voltak határok, és korlátok,

végtelen szabadság, amit látott

egy földi halandó, szárnyak nélkül

lebegve suhant, de megáll-e végül?

 

Bámulva néztek, az erdei népek.

Boszorkák, manók és koboldok,

hívatlan betolakodó voltam ott.

Bár nem akartam, életüket zavartam.

 

Szétrebbentek most hirtelen,

sötét odúkban tűntek el.

Földet ért a lábam, elindultam bátran.

Sejtelmes az ösvény, mi várhat a végén?

 

Előttem az úton, most tűnt fel éppen

szomorú angyal, csapzottan lépdelt.

Ólomsúlyként lógott szárnya,

már csak vonszolta a lába.

 

Óvakodva, szegődtem csendben nyomába,

leült most hirtelen, egy kidőlt fa csonkjára.

Szóltam hozzá, hogy vigasztaljam,

– Nicsak, kit látok? Egy eltévedt angyalt?

 

Fáradtan, ült ott, vizes volt, kimerült.

Azt sem tudta, a földre hogy került.

Közeledtem hozzá, félénken nézett rám.

Átázott szárnyai egyre lejjebb húzták.

 

Felé nyújtott kezem ő elfogadta bátran.

Velem lépdelt tovább, majd varázsolt a fákkal.

Szétnyílt ekkor az erdő sátra, mintha minden fénnyé válna.

Fényorgonák hangja zúgva, keringőre táncra hívna.

 

Pörögtem és forogtam, az angyallal táncoltam.

Suhogtak a széttárt hófehér szárnyak,

A nap sugarai mind táncosokká váltak.

Keringőt járt minden, igaz volt ez hidd el,

 

Mikor álmomban, repültem, és játszottam,

egy angyallal, ki földön ragadt, ám meggyógyította őt a nap.

Keringőbe, fénybe fonva, a világot áttáncolva.

Napfény hídján útjára lelt, hazatalált az egekben fent.

 

Diós Ottilia
Author: Diós Ottilia

Diós Ottilia az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, gyermekkorom óta egy jászsági faluban élek. Szüleim elváltak, édesanyám itt kötötte második házasságát. Mostoha lettem. Kínlódva, harcolva nőttem fel. Nem volt gyermekkorom. Írtam róla. Évekkel ezelőtt köztisztviselőként dolgoztam a helyi polgármesteri hivatalban. Szociális és gyámügyi területen, de elláttam anyakönyvvezetői feladatokat is. Már nyugdíjas vagyok, házasságban élek. Három felnőtt, már önálló gyermekem, három unokám van. Hogyan válik valaki íróvá? Nem egy híres, több könyvet, vagy más irodalmi művet közzétett személyre gondolok. Konkrétan magamra. Már gyermekkoromban írtam. A legtöbb bíztatást az általános iskolai irodalomtanáromtól kaptam. Annak ellenére, hogy elég sok írásom van, – nyomtatásban, vagy esetleg más módon – kevés került nagyobb nyilvánosság elé. Műfaj szerint: versek, novellák, mesék, életútinterjúk, de van megírott szociográfiám, és fantasy kalandregényem (is). Nagyobb regényeim vannak készülőben. Évek óta két kisebb Magazinnak írok. Tőlük kapom a lehetőséget. Ezek a kiadók internetes portálon jelentetik meg a regisztrált tagok műveit. Az egyik a Fénypress Journal, a másik a Holnap Magazin. Az utóbbi, több írásomat tette már közzé nyomtatásban is. Miért foglalkoztat az írás, miért töltöm ezzel a szabadidőm jelentős részét? A témák megkeresnek. Írásaim többnyire valós megtörtént kalandokról, sorsokról, emberekről, de előfordul hogy állatokról szólnak. Ami megérint – azt érzem megosztanám...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »

Tűnódés

Elröppent hatvanöt év, Elmúlt már sok, mi szép. Nincs velem apám s anyám, Életem célja? Talány.   Neveltem egy gyermeket Hiúság is kergetett. Munkában élre

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. szeptember 26.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a bejegyzésben jelentkezünk szeptemberi hírösszefoglalónkkal, ill. néhány októberi információval. Versek és Novellák 2022. pályázat – kiértesítés A nagyszámú beérkezett pályamunka miatt a

Teljes bejegyzés »