Verőfény fürdette kócos hajnalok,
hallgatták a nagy puha csöndet,
amint a szögletes kopott házfalak,
fölött beosont a fénytelen enyészet.
Még arcomon a nyár tüzes csókja,
de a távolban a tömör felhők alatt,
vakon csoszogva jött már az elmúlás,
és megkövült, a sok szép pillanat.
Telt a szürke ködbe fakult nappal,
ráncos homlokomra tapadt a máz.
Oly hamar lebukott napítta csókkal,
a gyönyörűen fájó könnyes elmulás.
Ittam az éjszaka hűvös könnyeit,
rámsimúlt szeliden a nehéz múlt.
Aztán ahogy a fény halni készűlt,
a házak fölött a világ bealkonyúlt.
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.
