Múlnak a napok, fáradt vagyok,
Rád gondolok és a lelkem halott.
Hol jársz, merre, mire gondolsz?
A magány, mint néma bánat, magába zár,
s kitörni ebből nem tudok már.
Nézem a havat és rád gondolok,
Várom a napot, mi nékünk ragyog.
Te mire vársz és gondolsz-e rám?
A hópelyhek útján a vágy is tovaszáll,
Bár érzem, hogy elmúlni sosem fog már.
Hogy mit hoz az élet, gyönyört vagy kínt,
Ki mondja meg, s’ az élet mire int?
Ha álmodsz, merre jársz, mire vágysz?
Én hozzád megyek minden éjszakán,
de elérni téged nem tudlak már.
Mondd Kedvesem, lesz még tavaszunk,
Lesz még nyarunk és csodás Balaton?
Látsz még engem a Sirályon* állva?
Én még emlékszem a szél zúgására,
A nevetésedre és a féltő aggódásra.
Sós ízt érzek a számban, mi felidézi a napot
Mikor egy álmom megvalósulhatott.
Emlékszel-e a tengerre Drágám?
Te adtad nekem mi legnagyobb álmom volt,
S most meghalhatok, mert kérésem ennyi volt?
(*egy vitorlás hajó neve)
Author: Beck Emese
Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...