Descartes: “Cogito ergo sum” (Tehát mi van, ha nem gondolkodom?)

Nem vagyok lázadó természet, soha nem is voltam. Mindig igyekeztem betartani a szabályokat, mert szükségesnek tartom őket, hogy ne az anarchia kapjon teret, ami csak elégedetlenkedéshez és gyűlölködéshez vezet. Igazán a konfrontációt sem szeretem, bár egyre inkább rájövök, hogy néha bizony szükség van rá. Nem lehet mindig mindent megkérdőjelezés nélkül végrehajtani, elfogadni, főleg akkor nem, ha nem tudjuk, mit miért kell tenni vagy nem tenni.
A mostani helyzetben azt hiszem, nagyon sokan küzdünk magunkkal az „engedelmesség” területén. Előrebocsátom, hogy minden mostani utasítást, szabályt és rendeletet betartok. Megteszek mindent, amit várnak tőlem, de ez egyre nehezebb, mert sok dolgot nem értek, sok intézkedésre szeretnék magyarázatot és nem csak azt, hogy „ezt kell tenni és kész”.
Az ember értelmes, gondolkodó lény és természetéből fakad, hogy ne mechanikus gépként hajtson végre dolgokat. Nem hiszem, hogy bűn lenne, vagy engedetlenség, ha tudni szeretnénk minek mi az értelme, miért van rá szükség, és ha végrehajtjuk mi lesz az eredmény.
A teljesség igénye nélkül pár példa:
Nem értem, hogy ha egész nap szabadon járhatok, akkor miért kell este 8 és hajnali 5 között a lakásomban tartózkodni?
Nem értem, hogy ha nem kötelező a védőoltás, akkor miért kaphatok esetleg szankciót, ha nem oltatom be magam?
Nem értem, hogy ha szabadon választhatok az oltások közül, később miért érhet hátrány, ha nem olyat kapok, ami az Európai Unióban esetleg nem engedélyezett?
Nem értem, hogy ha szükséges az oltási igazolvány és annak igazolása, hogy milyen oltást kaptam, miért nem tüntetik fel az oltóanyag nevét?
Nem értem, hogy ha bármi betegség miatt kórházba kell mennem és nincs tünetem, miért tesznek azonnal a „fertőző” osztályra, amíg megjön a teszt eredménye?
Nem értek olyan intézkedéseket, melyek azt mondják, hogy a határtól ennyi és annyi kilométer távolságra átléphetek más országba, de a megszabott távolságon túl nem?
Nem értettem, hogy ha valaki külföldről jött és karanténba kellett vonulnia, miért utazhatta végig az országot, mire hazaért vagy miért szabad az országon történő átutazás úgy, hogy ellenőrizhetetlen ki kivel kerül kapcsolatba?
Nem értem azokat a szabályozásokat, ahol előírják nagyon drága és speciális eszközök használatát, de senki nem gondol arra, hogy nem mindenkinek van lehetősége ezeket beszerezni, mert vagy anyagilag nem engedheti meg magának, vagy nem tud hozzájutni, mert nincs elég?
Nem értem, hogy miért kell szüneteltetni azokat a szolgáltatásokat, ahol pl. csak a szolgáltató és az azt igénybe vevő ember van együtt?
Nem értem, hogy akik az egészségünk megóvása érdekében hoznak intézkedéseket, miért nem ugyanazt mondják?
Nem értem, hogy az általunk választott képviselőinknek nem mi vagyunk a legfontosabbak és nem az, hogy összefogva dolgozzanak az emberek védelme érdekében, hanem fontosabbnak tartják a kicsinyes vagdalkozásokat, vádaskodásokat és személyes sérelmek megtorlását.
Főleg pedig azt nem értem, hogy ha ekkora a veszély, akkor miért van időként „kivételes” lazítás egy ünnep miatt vagy a nyár miatt?
Még egyszer leszögezem, hogy nem vagyok vírustagadó és már egy éve megteszek mindent a magam és mások védelme érdekében, de kérem, kezeljenek emberként, akit korrekten tájékoztatnak a valós dolgokról, akit nem csak utasítanak szabályok betartására és fenyegetnek szankciókkal, ha nem tartja azokat be, hanem értelmesen/érthetően elmagyarázzák a szabályozás okát és értelmét, mert ha így történik, azt gondolom az emberek sokkal nyugodtabban viselik a mostani nehéz helyzetet.
Ha így lesz és az emberek azt látják, hogy politikusaink legalább most képesek összefogni ahelyett, hogy korábbi vélt vagy valós sérelmeket hoznak elő, az élet elviselhetőbb lehet addig, míg ismét „normálisan” élhetjük a mindennapokat.

Beck Emese
Author: Beck Emese

Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

VOLT EGYSZER EGY KIRÁLY

Őfelsége kedélyét sötét gondok nyomasztották. II. Kalafánc, a hedonok királya már csaknem húsz esztendeje koptatta a trónt, és országa történetében ez ez szokatlanul hosszú időnek

Teljes bejegyzés »

Vészmadár

Vészmadár Száguldnak az SMS-ek az éterben Mit hátukra vesznek a varjak: kár, kár… Hej haj, de magas lett ismét az olaj ár Kevés lesz az

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Három kor lelke ég

Három kor lelke ég   Három kor, három kor lelke ég, Kiknek már három szó is elég.   Első királyi, arca a kő, Lomha szemén

Teljes bejegyzés »
Versek
Fejérvári Sámuel

Téli táj

Téli táj   Havas erdő, hideg tél, Csíp a hideg, csíp a szél, Csíp a hideg akarat. Páncél fedi a tavat,   Páncél fedi a

Teljes bejegyzés »

Egy téli mese

Beck Brigitta: Egy téli mese   December eleje volt és köd szállt a tájra, Szürke füstben álltak a büszke gyárépületek, Felhőket leheltek az ég sötétlő

Teljes bejegyzés »