Emlékezés

Gyászom immár második évébe lépett.

Ma épp egy éve, hogy eltemettünk téged.

Az idő, bár napos, meleg azért nincsen,

A tél sajnos még nem költözött el innen…

 

Reggel korán akkor jutottál eszembe,

mikor ágyad szélére letelepedve

az ágyad  felnyögött, úgy, mint régen szokott,

amikor még téged hordozott, altatott.

 

Konyhában poharak összecsendülése

emlékeztetett a boldogabb időkre,

mikor reggelinket, ebédünket együtt

beszélgetve, viccelődve ’elköltöttük’.

 

Később, boltba menve apró lépteidre

gondoltam, s bánat költözött a szívembe….

Két évtizeden át fájó lábaidon

jártad útjaidat, ezen gondolkodom.

 

Városom utcái, terei, boltjai

közös életünk e tágas színfalai,

melyek közt napjaink lassacskán zajlottak,

mind téged idéznek, csak vissza nem hoznak!

 

Egy-egy üzletbe lépve is Rád gondolok:

itt vettük az inget, amott a papucsot,

és nem találtunk diétás szaloncukrot.

Emlékeznek még Rád a miskolci boltok?

 

Szeretted járni, míg bírtad, a piacot…

Később már jöttek a kórházak, orvosok.

Nyugdíjas társadként mindig veled mentem,

bár a rendelőbe nemigen léphettem.

 

Láttalak szenvedni és láttalak bízni,

apró javulásban is hogy tudtál hinni!

Beszedtél te minden felírt orvosságot

Enyhülést közülük igen kevés hozott…

 

Lemondás, szenvedés sok volt életedben,

úgy fiatalon mint öreg éveidben.

Véget a testi és lelki szenvedésnek

csak halálod vetett, és az életednek…

 

Gondolva minderre bizony sírok is még,

menyivel jobb lenne, együtt, ha lehetnénk!

Téli hideg elől térve a szobába

beszélgetnénk, nem vágva egymás szavába.

 

Mennyi sok mindenről, de egyet gondoltunk!

Ha volnánk testvérek, közeli rokonok,

akkor se lett volna ily összhang közöttünk,

ez mutatta, hogy mi egymásnak születtünk!

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hajdu Viktória : Ködös múlt

 [A novella végét ezzel a mondattal zártam: “Megmentettem egy életet.” Ami kétértelmű. Úgy is lehet nézni, hogy emiatt a mű mondanivalója az, hogy a halált

Teljes bejegyzés »

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ

MISSZYHEZ, ÉS ZSUMIHOZ Kezemhez érinti nedves orrát, Szuszogva alszik kocsim alatt, Néha úgy kezel, mint egy szolgát, – „Nekem jár a jutalom falat!” Hozzám bújik,

Teljes bejegyzés »

Egy asszony élete

Edit Szabó : Egy asszony élete Újabb csillag fényesedik, sötét égre megérkezik, felszikrázik fényes léte, kihunyt egy asszonynak élte. Édesanya és nagymama, csillogóan ragyog arca,

Teljes bejegyzés »

Féltékenység

Féltékenység A féltékenység Az emberi gyarlóság ősi fullánkja Benne lakozik mint a lelkek rontása A költő öriások többször megénekelték Így az ember tudatába mélyen belevésték

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2022. június 24.

Kedves Alkotótársunk! Ebben a hírösszefoglalóban összegezzük az elmúlt egy hónap eseményeit, új megjelenéseit. Több könyvátadásról olvashatsz majd, két új pályázatunkról, s közlünk két új hanganyagot

Teljes bejegyzés »

ALKONY

ALKONY A jelen idő siratja a múltat, Viseltes batyujában kutat. Garasos emlékek csörögnek, Hűlt helye sikít a rögöknek. Arany csillogású remény, Szeretkezett árnyék, és a

Teljes bejegyzés »