Emlékezés

Gyászom immár második évébe lépett.

Ma épp egy éve, hogy eltemettünk téged.

Az idő, bár napos, meleg azért nincsen,

A tél sajnos még nem költözött el innen…

 

Reggel korán akkor jutottál eszembe,

mikor ágyad szélére letelepedve

az ágyad  felnyögött, úgy, mint régen szokott,

amikor még téged hordozott, altatott.

 

Konyhában poharak összecsendülése

emlékeztetett a boldogabb időkre,

mikor reggelinket, ebédünket együtt

beszélgetve, viccelődve ’elköltöttük’.

 

Később, boltba menve apró lépteidre

gondoltam, s bánat költözött a szívembe….

Két évtizeden át fájó lábaidon

jártad útjaidat, ezen gondolkodom.

 

Városom utcái, terei, boltjai

közös életünk e tágas színfalai,

melyek közt napjaink lassacskán zajlottak,

mind téged idéznek, csak vissza nem hoznak!

 

Egy-egy üzletbe lépve is Rád gondolok:

itt vettük az inget, amott a papucsot,

és nem találtunk diétás szaloncukrot.

Emlékeznek még Rád a miskolci boltok?

 

Szeretted járni, míg bírtad, a piacot…

Később már jöttek a kórházak, orvosok.

Nyugdíjas társadként mindig veled mentem,

bár a rendelőbe nemigen léphettem.

 

Láttalak szenvedni és láttalak bízni,

apró javulásban is hogy tudtál hinni!

Beszedtél te minden felírt orvosságot

Enyhülést közülük igen kevés hozott…

 

Lemondás, szenvedés sok volt életedben,

úgy fiatalon mint öreg éveidben.

Véget a testi és lelki szenvedésnek

csak halálod vetett, és az életednek…

 

Gondolva minderre bizony sírok is még,

menyivel jobb lenne, együtt, ha lehetnénk!

Téli hideg elől térve a szobába

beszélgetnénk, nem vágva egymás szavába.

 

Mennyi sok mindenről, de egyet gondoltunk!

Ha volnánk testvérek, közeli rokonok,

akkor se lett volna ily összhang közöttünk,

ez mutatta, hogy mi egymásnak születtünk!

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »