Hajam olyan, mint a boglya,
se színe, se formája,
gondolkodtam mit tehetnék,
elmegyek hát fodrászhoz.
Odaérek, s azt remélem
a nehezén túl vagyok,
pedig még csak most kezdődnek
a nagy gondok és bajok.
Megkérdezi milyen legyen,
Göndör, rövid, félhosszú?
Hát a színe, barna, szőke,
netán vörös, fekete?
Nézek rá nagy csodálkozva,
tőlem vajon mit akar?
Mit mondhatnék neki én,
hisz ő a fodrász és nem én?
Nem adja fel, próbálkozik,
érdeklődik lelkesen,
de idővel rájön, hogy én,
ebben partner nem leszek.
Nagyot sóhajt és nekilát,
én pedig megnyugodtam,
véget ért a faggatózás,
elkezdődött a munka.
Nem csak fodrász, barátnő is,
ezért aztán elkezdem,
rázúdítom minden gondom,
bajom, búmat, örömem.
Így telik el másfél óra,
s rájövök, hogy spóroltam,
mert ha agyturkászhoz megyek,
borzas leszek s csóringer.
Mert ő nekem nem csak fodrász,
pszichiáter is egyben,
megszépíti hajkoronám,
s ápolja a lelkemet.
Aztán véget ér a szeánsz,
a tükörbe pillantok,
persze előbb a szemüveg,
mert anélkül nem látok.
Csodálkozom ki lehet az,
kit a tükörben látok,
majd rájövök, hogy az Anett
ismét csodát alkotott.
Ezért megyek mindig hozzá,
hisz a csoda mindig jő,
mert ahogy az előbb mondtam,
nem csak fodrász, barátnő.
Author: Beck Emese
Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...
