Ha lenne Anyukám, folyton kényeztetne,
soha sem dorgálna, mindig csak szeretne.
Hogyha beteg lennék, orvosságot adna,
két erős karjával, védőn átkarolna.
Ha bántanának engem, mindig megvédene,
becéző szép szava, vigaszomra lenne.
Főzne finomakat, sütne sok süteményt,
szép ruhákat venne, s amit kívánnék még.
Ha azt kérném tőle, játszótársam lenne,
mindent félre tenne, és csak rám figyelne.
Tanítana engem, minden szépre, jóra,
kedvesen vezetne el a felnőtt koromra.
Az én Anyukám mindig boldog lenne,
hisz az életének én lennék a kincse.
Ha lenne Anyukám, mindig mosolyognék,
hálás lennék érte, hogy nekem adta az ég.
Hogyha öreg lenne, gondoskodnék róla,
ahogy Ő tette ezt kisgyerek koromban.
Óvnám minden bajtól, vigyáznám lépteit,
gondtalanná tenném, élete végéig.
Ha pedig majd soká válni kényszerülnénk,
fájna a búcsúzás, de boldog is lennék,
hogy egy ilyen Anyát adott, nekem a mindenség.
Author: Beck Emese
Beck Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Emesének hívnak és egy baranyai kisvárosban, Komlón élek. Közel negyven éve ügyintézőként dolgozom egy jogi területen működő magánirodában, amit nagyon szeretek. Kedvenc időtöltésem az olvasás és gyengém, hogy a könyveket birtokolni is akarom. Nincs kedvenc műfajom vagy szerzőm, de természetesen vannak kedvenceim. Írni csak kedvtelésből és közeli barátaim szórakoztatására kezdtem, de pár éve nekiláttam a bakancslistám teljesítésének, mely ugyan néha változik, de a saját könyv megírása mindig is szerepelt rajta. Lányom mindig ösztönzött az írásra, de soha nem volt bátorságom kilépni közönség elé és megmérettetni magam, azonban az idei évben úgy éreztem próbát kell tennem, így pályáztam az Irodalmi Rádió Bálint-napi szerelmes vers pályázaton és legnagyobb meglepetésemre és még nagyobb örömömre alkotásom bekerült az antológiába. Ez után érkezett a felkérés részemre, hogy legyek állandó blogszerző. Kicsit félve vágok bele, mert írásaimmal nem akarom megváltani a világot, nem akarok örök érvényű nagy igazságokat megállapítani, csupán szórakoztatni szeretnék, megnevettetni az olvasót, elgondolkodtatni azon, hogy másoknak sem csupa boldogság az élete és elterelni egy rövid időre a gondolatait a saját gondjairól. Főleg prózát írok, de a pályázat óta – saját magamnak is hihetetlen – felfedeztem, hogy versben néha könnyebben fejezem ki a gondolataimat. Történeteket kitalálni nem...
