Leng a zászló

Kóczi Rózsa:

 

Leng a zászló

 

Leng a zászló akkor is, ha

nem jár ember az utakon,

Leng a zászló akkor is, ha

piros a jel a táblákon.

 

Leng a zászló akkor is, ha

nincs virágszirom-koszorú,

Leng a zászló akkor is, ha

derű helyett jön a ború.

 

Leng a zászló akkor is,ha

nem futhatok most tefeléd,

Leng a zászló akkor is,ha

már azt hiszem, hogy nincs remény.

 

Leng a zászló akkor is, ha

most viharfelhők tépázzák,

Leng a zászló mindig is, hogy

unokáinknak példázzák:

 

milyen nagy kincs a szabadság,

gondolat és szó igaza,

büszke, gyönyörű magyarság,

fénylő, lobogó diadal!

 

 

 

 

 

 

 

 

Kóczi Rózsa
Author: Kóczi Rózsa

Kóczi Rózsa az Irodalmi Rádió szerzője. Kóczi Rozália vagyok, 1952. április 13-án születtem Megyaszón. Szülőfalumban végeztem általános iskolai tanulmányaimat, majd a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban érettségiztem. Felsőfokú tanulmányaimat a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán és a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán végeztem, ahol tudományos fokozatot szereztem. Közoktatás vezetői oklevelemet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karán vettem kézhez. Magyar-orosz-német szakos tanárként generációkat oktattam a nyelvek, a versek, irodalmi művek szépségére, idegenvezetőként, TIT-előadóként terjesztettem a kultúrát, közben magam is művelője lettem. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata és a Faludy György Irodalmi Műhely által meghirdetett „Szárnypróbálgatók 2013” országos költői-írói versenyen bronz oklevelet, a „Szárnypróbálgatók 2014” országos írói versenyen arany minősítést nyertem, ahol Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő volt a zsűri elnöke. Az Én mesém sorozat 10. kötetében mesém jelent meg Egérke és bárányka kalandjai címmel, meséim legfőbb ihletői az unokáim. 2018-ban a Bíbor Kiadó gondozásában novelláskötetem jelent meg Kóczi Rózsa néven, Vasrózsa címmel. Írok, mert szeretném szavakba önteni mindazt, ami a kezdet és a vég között húzódik,megörökíteni az idő végtelen hálójára kifeszített múló pillanatokat.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Ónadi Krisztina

Tavaszi lüktetés

Tavaszi lüktetés . A Tél még őgyeleg, tétován ténfereg, A Tavasszal incseleg, Homlokát ráncolja: -Még itt vagyok. Értitek?! . Még itt van…, de elmehet… Mert…

Teljes bejegyzés »

Féltő áhítat

Szonettkoszorú /Az örök Éva /  Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész, hamva sincs, emléke mégis izgató. Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz, kígyóbőrrel játszik, mire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Báb-álom

BÁB-ÁLOM Szunnyadó, meleg, remegő szendergés. Álomban növekvő lényében: teljesség. Nem szusszan, mocorog időnként csendesen. Nyújtózik, fejlődik napjaiból: a jelen. Kibújik, elhagyja burkának belsejét. Ébredő szemében

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tél van

Még fázósan húzod be a nyakad, hiszen ma még tél van, hideg és fagy, de szinte látod, ahogy rügy fakad, s, ami eddig volt, elmúlik,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Haldokló gyökerek

Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,

Teljes bejegyzés »