Párizs szikrázó kék egén
akkor éppen megtört a fény,
s fáradtan bolyongtunk
a Champs-Élysées-n.
Majd a Szajna parton át
ittuk a város monoton zaját.
Az eső áztatta Eiffel-torony
túlemelkedett a holnapon,
és már előttünk pompázott
a mesés Louvre múzeum.
Néma hallgatásba zuhant
köztünk a bántó, buta csend,
és a büszke szerelemváros,
tudtuk, már semmit nem jelent.
A Montmartre lépcsőit róva
a szerelmünk megadta magát,
és Mona Lisa elvesztette
csodás, csalfa mosolyát.
Kezed már ott nem értem el,
meghalt, eltűnt egy világ.
Hiába követtem az ódon köveken
Monet és Van Gogh lábnyomát.
A Sacré Coeur kupolája alatt
valami éppen megszakadt,
szívem az, mi egykor érted égett,
s lettem egy bolyongó kísértet.
Párizs sokat megélt utcáin át
hallottam még képzetemben
Napóleon kongó lábnyomát.
Párizsban meghalt a szerelem.
Császárom, te Waterloonál,
én e köveken vesztettem csatát.
Lépteid eltűntek egy ócska híd alatt,
korhadó lelkem valahol ottmaradt.
A végtelen utcákból áramlottak
folyton ismétlődő zajszimfóniák,
és én a magánnyal kart karba öltve,
immár nélküled áhítottam a csodát.
Párizs valóban megér egy misét,
ami történt ott, a világnak semmiség.
Nekem a vállamat terhelő kereszt,
mely fogva tart, s már nem ereszt.
Párizs szikrázó kék egén
akkor éppen megtört a fény,
s fáradtan bolyongtam
a Champs-Élysées-n.
Majd a Szajna parton át
ittam a város monoton zaját.
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.
