Párizs ( Egy szerelem halála)

Párizs szikrázó kék egén
akkor éppen megtört a fény,
s fáradtan bolyongtunk
a Champs-Élysées-n.
Majd a Szajna parton át
ittuk a város monoton zaját.

Az eső áztatta Eiffel-torony
túlemelkedett a holnapon,
és már előttünk pompázott
a mesés Louvre múzeum.
Néma hallgatásba zuhant
köztünk a bántó, buta csend,
és a büszke szerelemváros,
tudtuk, már semmit nem jelent.

A Montmartre lépcsőit róva
a szerelmünk megadta magát,
és Mona Lisa elvesztette
csodás, csalfa mosolyát.
Kezed már ott nem értem el,
meghalt, eltűnt egy világ.
Hiába követtem az ódon köveken
Monet és Van Gogh lábnyomát.

A Sacré Coeur kupolája alatt
valami éppen megszakadt,
szívem az, mi egykor érted égett,
s lettem egy bolyongó kísértet.
Párizs sokat megélt utcáin át
hallottam még képzetemben
Napóleon kongó lábnyomát.
Párizsban meghalt a szerelem.
Császárom, te Waterloonál,
én e köveken vesztettem csatát.

Lépteid eltűntek egy ócska híd alatt,
korhadó lelkem valahol ottmaradt.
A végtelen utcákból áramlottak
folyton ismétlődő zajszimfóniák,
és én a magánnyal kart karba öltve,
immár nélküled áhítottam a csodát.
Párizs valóban megér egy misét,
ami történt ott, a világnak semmiség.
Nekem a vállamat terhelő kereszt,
mely fogva tart, s már nem ereszt.

Párizs szikrázó kék egén
akkor éppen megtört a fény,
s fáradtan bolyongtam
a Champs-Élysées-n.
Majd a Szajna parton át
ittam a város monoton zaját.

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

88 − 78 =

Húsvét

Húsvét Már korán reggel nagy felfordulás volt a városban. Sokan gyűltek össze, hogy a nagy tanács előtt egy embert elítéltessenek. Attalosz is közelebb ment, hogy

Teljes bejegyzés »

Még enyém a remény

Még enyém a remény   Enyémek még szavaim, s enyém minden betű, Még érzem a régi borok ízét, még érik a hárslevelű. Enyémek még a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »