Új élet

Rideg reggel, hűs hajnalon
zörögtek a kis ablakon.
A bábaasszony, mint annyi máskor,
mint a múltban vagy százszor.
Tudta már, hogy mért keresték,
tudását már jól ismerték.

Kint egy asszony dideregve,
“Jöjjön, drága”, szólt sietve.
“A menyem várja, már szülne,
vele az Isten segedelme.”
Mentek hát a poros úton,
át a mezőn, át a hídon.

A Nap is lassan készülőben,
mint ahogy kell, feljövőben.
Hamar hát a házhoz értek,
bent jó meleg várta őket.
Az ifjú anya tűrte baját,
várta csendben kisbabáját.

“És az apa merre lészen,
hol van most ő, mért nincs itten?”
Szólt a bába kérdezően.
“Nem jó ez így, én úgy vélem.”
Válasz is jött, ha már kérdi.
“Katona most, a hazát védi.”

És az idő eljött végre,
kicsordult az anya könnye.
Nem is csak úgy fájdalmában,
inkább az öröm mámorában.
“Fiú ez biz`, drága lelkem,
áldja meg őt a Jóisten.”

Bebámult a Nap is készen,
hogy itt mi van készülőben.
Öröm volt ott, csak azt látta,
egy anyát, karján kisbabája.
A világ, ahogy mindig szokta,
az új életet befogadta.

Velem volt akkor az Isten,
ahogy kellett, megszülettem.
És jöttem, ahogy meg volt írva,
tele hittel, sírva-ríva.
Anyám karján biztonságban
a világot megcsodáltam.

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Füge

Füge. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Minden történet elkezdődik valahol és véget is valamikor. Füge története is ilyen. Sokáig nem is akartam megírni. Úgy voltam vele,

Teljes bejegyzés »

KÍNZÓ OLTALOM.

Ez az írás számomra azért jelentős, mivel ez volt az első, mint olyan, amit elküldtem egy pályázatra. A pályázaton akkor semmit nem értem el vele, ám a későbbiek folyamán bekerült két könyvbe, továbbá azonos címen színpadra is lett álmodva. Nem egy vidám történet, de úgy érzem roppant fontos, hogy minél többen elolvassák, mert tudomásom szerint a kint élő szabad embereknek fogalma nem volt, és most sincs arról, hogy mi, intézményekben élők mekkora jogfosztottságot éltünk át az elmúlt két évben.

Teljes bejegyzés »

KUTYMORGÓ

KUTYMORGÓ Ha az élet néha kemény, kérjél tőlem tanácsot, Soha nem hagylak egyedül, én vagyok a barátod. Napközben a házat őrzöm, néha tiszta unalom, De

Teljes bejegyzés »

Ábel vére az égbe kiált

Ábel vére az égbe kiált! Hány Kain született történelmünk során Megszenvedtünk, mire reggelre ébredtünk Ám friss reggelünk sem hozott békét nekünk Ábelként tengetjük megnyomorított életünk

Teljes bejegyzés »