Tekinteteddel mikor a távolba nézel,
látod, amint egy óriás feléd lépeget.
Ott őrzöd még tarka képzetedben
a csodás meséket és az üveghegyet.
Midőn útjára kelt a színes képzelet,
s hitted, hogy jó lesz majd megint,
elporladóban szép gyermekálmaid,
mert a valóság rútul arcul legyint.
Piroska épp a haldokló erdőket rója,
hol a farkas már régen elmenekült.
Nagymama sincs, hiába keresné,
járni se tud szegény, otthonba került.
Hófehérke egy nagy gyárban dolgozik,
arca ráncos, a sok műszak mérgezi.
A törpék valahol épp füvet kaszálnak,
és ezt mindegyik közmunkában teszi.
A herceg piacra dobta hófehér lovát,
mert a tandíjat bizony fizetni kell.
A szőke királylány valahol az éjben
egy lepukkant bárban sanzont énekel.
A legkisebb fiút elvonóra vitték,
a király a lányát újságban hirdeti.
A mézeskalácsházikó is veszélyben,
a bank maholnap éppen elveszi.
A mesék biz` sohasem hazudnak,
csak az élet lett ilyen mostoha.
Őrizd meg mindig gyermeki lelked,
mert abban van a legnagyszerűbb csoda.
Ne ódzkodj hinni a szép mesékben,
hisz lelked mohón áhítja a csodát.
S ha néhanap csalódsz a világban,
te mindig szeresd Csipkerózsikát.
Author: Takács László
Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.
