Még érzem vállamon
ott nyugvó jobb kezed,
s legszebb emlékek közt
őrzöm tekinteted.
Azt a kedves nézést,
amellyel követted
minden lépésemet,
jártomat, keltemet.
Vénülő kezemmel
simítom párnádat,
nincs rajta már fejed,
de rejti álmodat.
Vénülő szememmel
nyomaid keresem.
Írásod pár lapon
néha felfedezem.
Hogy fognám, szorítva,
mind a két kezedet,
s törölném szemedről
lepergő könnyedet.
Őrizem emlékét
kedves mosolyodnak,
minden bátorító,
segítő szavadnak.
Még tudom, mit s miért
szerettél, imádtál,
a kérdéseimre
miket válaszoltál.
Anekdotáztál is,
csodás humorod volt,
magad se kímélted,
sok vicc magadról szólt.
Hogy „csődtömeg” lennél,
azon elmélkedtél,
saját életedre
kritikával néztél.
Tél volt, december volt,
a karácsonyt vártuk,
s nem azt, ami történt
azon éjjel nálunk.
Rettenet, mi történt
azon az éjszakán,
azon a végzetes,
baljós huszadikán.
Kórházba kerültél,
hol látogattalak,
ameddig lehetett,
ameddig tudtalak.
A többiről az én
könnyeim mesélnek,
nem ér véget a bú,
bár hónapok telnek…
Őrizem emlékét
közös életünknek,
az együtt eltöltött
tizenöt évünknek.
Őrizem emléked,
s mindhalálig őrzöm,
de amíg még élek,
kérlek, légy Te őrzőm!
Author: Bodnár Ildikó
Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...
