Még érzem vállamon

Még érzem vállamon

ott nyugvó jobb kezed,

s legszebb emlékek közt

őrzöm tekinteted.

 

Azt a kedves nézést,

amellyel követted

minden lépésemet,

jártomat, keltemet.

 

Vénülő kezemmel

simítom párnádat,

nincs rajta már fejed,

de rejti álmodat.

 

Vénülő szememmel

nyomaid keresem.

Írásod pár lapon

néha felfedezem.

 

Hogy fognám, szorítva,

mind a két kezedet,

s törölném szemedről

lepergő könnyedet.

 

Őrizem emlékét

kedves mosolyodnak,

minden bátorító,

segítő szavadnak.

 

Még tudom, mit s miért

szerettél, imádtál,

a kérdéseimre

miket válaszoltál.

 

Anekdotáztál is,

csodás humorod volt,

magad se kímélted,

sok vicc magadról szólt.

 

Hogy „csődtömeg” lennél,

azon elmélkedtél,

saját életedre

kritikával néztél.

 

Tél volt, december volt,

a karácsonyt vártuk,

s nem azt, ami történt

azon éjjel nálunk.

 

Rettenet, mi történt

azon az éjszakán,

azon a végzetes,

baljós huszadikán.

 

Kórházba kerültél,

hol látogattalak,

ameddig lehetett,

ameddig tudtalak.

 

A többiről az én

könnyeim mesélnek,

nem ér véget a bú,

bár hónapok telnek…

 

Őrizem emlékét

közös életünknek,

az együtt eltöltött

tizenöt évünknek.

 

Őrizem emléked,

s mindhalálig őrzöm,

de amíg még élek,

kérlek, légy Te őrzőm!

 

                                  

 

 

 

Bodnár Ildikó
Author: Bodnár Ildikó

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem, általános iskolámat itt végeztem, majd 1970-ben érettségiztem a Herman Ottó Gimnázium francia tagozatos osztályában. Az ELTÉ-n magyar-orosz-francia szakos középiskolai tanárként végeztem és több középiskolában is dolgoztam, mintegy 25 évet. Később a német szakot is elvégeztem, német nyelvtanárként is tevékenykedtem. Tudományos tevékenységem nyomán (először stilisztikából bölcsészdoktori címet, majd fonetikából kandidátusi címet szereztem) egyetemi oktató lettem. A veszprémi és gödöllői egyetemen egy-egy félévet tanítottam, majd megpályáztam a Miskolci Egyetem BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén hirdetett docensi állást, és 1998 és 2013 között itt tanítottam különböző magyar, általános és alkalmazott nyelvészeti tantárgyakat, magyar és német nyelven is, ezekben az években sokat publikáltam. Részt vettem az alkalmazott nyelvészet szakos hallgatók jelnyelvi képzésében, ezért több éven át foglalkoztam a jelnyelvvel is. Szintén több éven át oktató voltam a fordítói programban is, a jelnyelvhez kapcsolódó tárgyakat oktattam, magát a jelnyelvet a SINOSZ oktatói tanították. 2013 decembere óta nyugdíjas vagyok, felnőtt gyermekeim vannak, akik a Dunántúlon élnek. Férjemmel huszonnégy évet éltünk együtt, az ő váratlan halála után két évvel ismerkedtem meg élettársammal, akit ez év kora tavaszán veszítettem el, s akivel az elmúlt tizenöt évet töltöttük együtt. Ő földrajz-történelem szakos...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »