Az ártatlan bűnös

Az ártatlan bűnös

A Nap ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Márk az apja ordítására kelt fel. A gyomrában minden alkalommal pillangókat érzett, mikor az apja ordibált. A szobába kishúga szaladt be. A lány is meg volt rémülve apjuktól. Lentről hallották anyjuk zokogását. Márk a húgára nézett. A lány már készen állt a távozásra. Márk gyorsan felöltözött és leosontak az emeletről. Már majdnem elérték a kijárati ajtót, mikor apjuk hangja mordult fel a konyha felől. Köszönés nélkül mennétek el?- mordult rájuk az apjuk. Márk a konyha felé pillantott. Anyjuk a konyha kövön feküdt. Arcán kék zöld foltok éktelenkedtek. Márk egy dühös pillantást vetett az apjára. A férfi egy széken ült és a sörét kortyolgatta. Mit nézel?- netalán te is kérsz egyet?- pattant fel a székéből. A húga megfogta a kezét. Márk a lányra pillantott. A lány szeme könnyes volt. Márk torkába egy gombóc nőtt. Elnézést apám!- nyögte ki nehezen Márk. Még egyszer meg ne lássam, hogy ilyen szemekkel nézel rám, mert akkor tiszteletre kell, hogy neveljelek. Megértetted!- ordibálta az apja. Márk bólintott. A férfi visszaült a székbe és tovább kortyolgatta a sörét. Márk és a húga sietve távoztak a házból. Az iskolába vezető utat csöndben tették meg. Az iskolába érve elváltak útjaik. Márk elsőként ért be az osztályterembe, és elfoglalta az utolsó padot. A percek csigalassúsággal teltek. Két nagyobb fiú lépett be a terembe. Ni csak kit látnak szemeim?- csak nem a pia szagú Márkot?- mondta a magasabb fiú. Fogd le, amíg én átkutatom a táskáját pia után- mondta az alacsonyabb fiú. Márk azonnal felpattant a székből. De már késő volt, a magasabb srác elkapta, majd kicsavarta a kezét Márkot a padnak nyomta. A másik srác a táska tartalmát szanaszét szórta az osztályteremben. Találtál valamit?- kérdezte a magasabb srác? Semmi érdekeset- válaszolta a másik fiú. A magas srác elengedte Márkot. Az alacsonyabb fiú lekevert egyet Márknak- majd gyomron rúgta. Márk térdre ereszkedett. A porba való vagy!- mondta az alacsonyabb fiú. Majd mind a ketten távoztak a teremből. Holnap még találkozunk piás!- kiabálta búcsúzóul az alacsonyabb fiú. Márk öklével belevert a padlóba. Miért érdemeltem ezt?- kérdezte magától Márk. Összeszedte a cuccait a földről- majd elhagyta az iskolát. Márk megállt a házuk előtt. Hallotta apja káromló szavait. Félt belépni a házba. Mégis valami arra késztette, hogy benyisson. A szíve hevesen vert. Gyomra liftezett az idegtől. Becsukta a bejárati ajtót. Apja még mindig a konyhában volt. Mi az, hogy nincsen cigim!- üvöltötte. Ha cigit veszek, nem maradt volna kenyérre, és nem lett volna mit enni- mondta az anyja. A férfi felállt és lekevert egyet a nőnek. Ha még egyszer nem azt csinálod, amit én mondok, rosszabbul jársz. Márk keze ökölbe szorult. Egyenesen az apjának rontott. Nekilökte az apját a hűtőnek. Márk kirúgta apja lábait. A férfi hátra esett. Márk apjára borította a hűtőt. A férfi nem mozdult. Anyja lökte arrébb a fiút. Mit tettél?- kérdezte könnyek között az anya a fiútól. Márk felrohant a fürdőszobába, majd bezárkózott. Márk a kád szélén ült. Kint tombolt a vihar. Az eső kopogott az ablak párkányán. Márk az ablakhoz lépett és elhúzta a függönyt. A látvány a világ végére emlékeztette. Az égen villámok cikáztak. Márk arcáról egy könnycsepp gördült le. Azután a kádba hideg vizet engedett, majd az tükörhöz lépett Öklével beverte a tükröt. A tükör szilánkosra tört. Márk egy nagyobb darabot vett magához. Majd lefeküdt a hideg vízbe. A szilánkot az ereibe mélyesztette. Az elkövetkező percek voltak élete legnyugodtabb percei.

vége

Kassai Alex
Author: Kassai Alex

Kassai Alex az Irodalmi Rádió szerzője. 18 éves vagyok, amikor elkezdtem írni 16 voltam. Az iskolába menet mindig történeteket gondoltam ki, amiket később papírra vetettem. Amikor írok, megáll körülöttem az idő, a gondok, bajok eltűnnek, a világ egy szebb hely lesz. Az írás számomra egy fajta terápia, jobban érzem magam tőle. Amikor elkészül egy írás, könnyebb a lelkem, és boldogabb vagyok. Mivel úgy érzem írás közben, hogy egy más világba kerülök, szeretném, ha az olvasóimat is egy különleges, varázslatos világba repíthetném el, otthagyva a saját, sokszor fájdalmas, vagy éppen unalmas hétköznapjaikat.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »

ÉGI SZIVÁRVÁNY

Hol eső után felragyog a Nap, Az eltűnő felhő fátyla alatt, Mint egy királyi trón jelenik meg, A szivárvány gyémánt fényeiben.   Félkörívben ragyog az

Teljes bejegyzés »

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »