Cipelem

Bennem sötét kikelet nyílik
lomhán remegőn terjed
Átsüt a fény, de mégis
Feketére festi a testem

Nem szabadúl fel a lélek
Nehezebben tisztul a kép
ült nyakomon  a kétely
Az a szén fekete szemű rém

Nyomja a torkomon hangját
Lefelé ér a poklokig el
Jéghideg újjak tapintását
Érzem az agyamban bent

Ott kaparászgat az állat
A nyakamba vett utazó
Görnyeteg hátam fárad
Kitikkad torkomon a szó

Dallamok ormán hullok alá
Szélviszi  nyaktronom ürül
Megmenti féltve a  halál
Egymagam magasba repül

Majoros Roland
Author: Majoros Roland

Majoros Roland az Irodalmi Rádió szerzője Majoros Roland vagyok, 1991-ben születtem Miskolcon. Szüleimmel Diósgyőrben a Kuruc utcán, az egyik panelban laktunk. Gyermekkorom emlékei mind az Acélvároshoz kötnek. Emlékszem, minden augusztusi tüzijátékra a várból és az összes avasi kirándulásra, arra hogy melyik házban született apám, s arra hogy anyám a főzelék falóban dolgozott. Merre lehetett a legrövidebb idő alatt az óvodából haza sétálni és merre van mekdonálc vagy mozgólépcső. Emlékszem egy napfogyatkozásra és hogy mindig megmosolyogtam, ha kimondták a buszon, hogy Búza tér. Elköltöztünk, majd ismét elköltöztünk, majd elváltak, majd elköltöztünk, utána egri gimis lettem, kollégista, most meg Szomolyán gyüttment. Református vagyok, de katolikus szertartáson esküdtünk örök hűséget gyönyörű feleségemmel. Nyolc éve napról napra jobban szeretem. Kislányunk ezévi születése megkoronázta házasságunkat. Szeretem őket. A feleségemmel versmegzenésítéssekkel foglalatoskodunk szabadidőnkben, szeretünk fellépni járni és bízunk benne, hogy egyszer sikerül a diplomát megszereznünk. Tanároknak tanulunk. Sajnos szeretem a posztmodernt, s talán ezért egy kicsit a pokolba is kerülök. Találkozom majd ott Platónnal, akinek megbánva magyarázom, hogy lányomnak mollban énekeltem esténként altató dalokat, de majd Arisztotelésznek is megmondom, hogy igazad van tesó mindenben. Vajon ő volt Marx korai reinkarnációja? A politika a legizgalmasabb valóság show, az életünkkel játszunk. Lehet hogy Jézus magyar volt, de matematikailag...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »

ÉGI SZIVÁRVÁNY

Hol eső után felragyog a Nap, Az eltűnő felhő fátyla alatt, Mint egy királyi trón jelenik meg, A szivárvány gyémánt fényeiben.   Félkörívben ragyog az

Teljes bejegyzés »

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »