Jeremiád

A magyar nép lelke mint az üveg lapja
Sok tízmillió ember koszos keze tartja
Nyomja a magasba a múlt s jelen
S a jövőre gondolni lassan esélytelen

Van e ott folyó, s völgye jó
Ki van itt még, aki érti e szót
Lassan kigyalogol minden gyermekünk
Mint oldott kéve széthull nemzetünk

Nincs egy százasod? kisfröcsre kéne
A vize meg otthon csöpögősre véve
Melalo puják muja apjukat szidják
Közben herbálos cigijüket szivják

Karrier, vezető beosztás, jövőre Bali.
A testemet egy gyerekkel elcsúfítani
Nincs pénz, nincs kedv, nincs hova
Így száll millió magyar álma tova

Nem nyafognék, de mostmár késő
Végső soron jön majd a szélső.
Migráncs, soros, zsidó, celeb
Mindegy, emészthető legyen!

Ne félj, lesz itt jövő, csak azért is
S a jót majd mindenki maga méri
Fejünket nyomja már a lélek
Hát… hajíntsuk, törjön végleg.

Majoros Roland
Author: Majoros Roland

Majoros Roland az Irodalmi Rádió szerzője Majoros Roland vagyok, 1991-ben születtem Miskolcon. Szüleimmel Diósgyőrben a Kuruc utcán, az egyik panelban laktunk. Gyermekkorom emlékei mind az Acélvároshoz kötnek. Emlékszem, minden augusztusi tüzijátékra a várból és az összes avasi kirándulásra, arra hogy melyik házban született apám, s arra hogy anyám a főzelék falóban dolgozott. Merre lehetett a legrövidebb idő alatt az óvodából haza sétálni és merre van mekdonálc vagy mozgólépcső. Emlékszem egy napfogyatkozásra és hogy mindig megmosolyogtam, ha kimondták a buszon, hogy Búza tér. Elköltöztünk, majd ismét elköltöztünk, majd elváltak, majd elköltöztünk, utána egri gimis lettem, kollégista, most meg Szomolyán gyüttment. Református vagyok, de katolikus szertartáson esküdtünk örök hűséget gyönyörű feleségemmel. Nyolc éve napról napra jobban szeretem. Kislányunk ezévi születése megkoronázta házasságunkat. Szeretem őket. A feleségemmel versmegzenésítéssekkel foglalatoskodunk szabadidőnkben, szeretünk fellépni járni és bízunk benne, hogy egyszer sikerül a diplomát megszereznünk. Tanároknak tanulunk. Sajnos szeretem a posztmodernt, s talán ezért egy kicsit a pokolba is kerülök. Találkozom majd ott Platónnal, akinek megbánva magyarázom, hogy lányomnak mollban énekeltem esténként altató dalokat, de majd Arisztotelésznek is megmondom, hogy igazad van tesó mindenben. Vajon ő volt Marx korai reinkarnációja? A politika a legizgalmasabb valóság show, az életünkkel játszunk. Lehet hogy Jézus magyar volt, de matematikailag...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »