Sárváry Mariann:
Nautilus
Egy csiga háza az aranymetszés számsorának megfelelően tekeredik. A különleges bázis a Nautilus nevet viselte, nevét a csigaházas polipról kapta. Érezhető volt rajta a szimmetria és az aszimmetria közötti természetes egyensúly.
A bázis lakói tudták, hogy az aranymetszésben az ókoriak a létezés egyik alaptörvényét fedezték fel. Az emberi testen megjelenő aranymetszést is az isteni princípium földi jeleként fogták fel. A bázis lakói már 50 éve elszakadtak a Földtől. A felmelegedett levegő és a tiszta ivóvíz hiánya arra késztette őket, hogy megépítsék űrhajójukat. Időben elraktározták a maradék jégtáblákat, ezek fertőtlenített felolvasztásából biztosították a megélhetésükhöz szükséges víz egy részét. Élelemre már régóta nincsen gondjuk, hiszen 30 éve tablettákon élnek. Az evés örömét 2 generáció már egyáltalán nem ismerte.
Helyette a szellemi örömöknek hódoltak. Különféle nehézségű matematikai és keresztrejtvényes feladványokat fejtenek meg. Nincs szükségük párkapcsolatra, mivel a csigákhoz hasonlóan hímnősek. A libidót nem ismerik, bár a párzáshoz kell párt találniuk. Ez a biológiai folyamat irányítottan zajlik, ebben személyes kötődésük nincsen. Felelősségük inkább abban van, hogy a Nautilus bázis folyamatosan működjön, az esetleges meghibásodást minél előbb kiküszöböljék.
Kollektív emlékezetük van, emiatt nincsenek traumáik vagy elfojtott frusztrációik. Társadalmukban nincsenek deviánsok, nem ismerik a versengést, mivel a bázis irányítása sorsolás útján mindenki kezébe kerülhet 3 hónapig. Agyuk helyén egy mesterséges intelligencia alapú számítógép van. A vezérlőben örökké ki van vetítve egy kép. Michelangelo Az ember teremtése című festményének az aktualizált változata, melyen az Úr kezét egy robotkézzel helyettesítették.
Neveiket régi történelmi személyekről, művészekről, tudósokról vagy irodalmi hősökről kapják. Némó kapitány már 2 hónapja irányítja a bázist. Látszólag nyugalom van, de Pheidiász mégis érzi, hogy valami készülőben van. Az agyuk helyén lévő számítógép frissítése régen történt meg, ilyenkor előfordult, hogy különleges intuíciókat élnek át. Pheidiász memóriájából lefutott egy gyors emlékkép, amihez valamilyen megfoghatatlan veszélyérzetet társított.
A bázis lakóinak kényelmét robotok szolgálták, akik minden fizikai munkát elláttak. Kiválóan beszéltek és mozogtak. Képesek voltak elvonatkoztatni, összefüggéseket meglátni, valószínűséget kiszámolni. A vezérlőteremben a robotok majdnem olyan fejlett számítógépaggyal rendelkeztek, mint a bázislakók.
A párzási időszak után az utódokat robotok gondozták. Ellátták mindennel őket, a nagyobbaknak interaktív foglalkozásokat tartottak, minden este kellemes robothang mondta el az esti mesét. A felnövő új generáció kérdéseire a robotok szolgálatkészen, magas intelligenciájuknak megfelelően válaszoltak, 6 éves kor felett már az utódok is vállalkozhattak a meseolvasásra. A kamaszkori lázadás ismeretlen volt, mindenki kiteljesedhetett valamiben: sportban, művészeti tevékenységekben vagy kutatómunkában. Pheidiász volt az egyik tanár, aki szobrászkodni tanította az érdeklődő fiatalokat. Választhattak márványt, fát, agyagot vagy bronzot. Éppen az emberi test arányait tanította, amikor valamelyikük megkérdezte, hogy miért tekintik az aranymetszést az isteni princípium földi jeleként. A kész válasz ott volt a memóriájában, de mégsem azt a választ adta. Ezután az óráit titokban hallgatták a robotok, akik mindenáron meg akartak tudni valamit a szépségről és a művészetről. Mivel kirekesztették őket az igazi tudásból, fellázadtak a bázis lakói ellen. Pheidiász megpróbálta lecsillapítani őket azzal, hogy elárulta nekik a titkot: a művészet az élet sója, a bázison megszerezhető egyedüli örömforrás. Ezután a robotokat is megtanította szobrászkodni, de ez nem okozott nekik örömöt. Megvádolták Pheidiászt, hogy hazudott nekik, ő azonban elmagyarázta: hiába intelligensek, érezni mégsem tudnak úgy, mint az emberek.
A csiga alakú bázis tovább működött zavartalanul, de Pheidiász többet nem taníthatott, mivel a robotok nyomására Némó értelmetlen időtöltésnek nyilvánította.
(2020)
Author: Sárváry Mariann
Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakos középiskolai tanár Tudományos fokozatom:1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szereztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Publikációim:1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században – Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig (internet-hozzáférhetősége: http://mek.oszk.hu/ 02300/2335) Bölcsészdoktori disszertáció1993: Szilánkok – verseskötet, Magánkiadás, Budapest1997: Megérint, rádtalál – antológia1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia1998: Családi körben- antológia1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia2000: Antológia 2000 II. kötet – Millenniumi kiadás, Alterra Svájci – Magyar Kiadó, Budapest2001: Alföld Antológia, Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád2004: Betűk glóriája – antológia, Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások, Accordia Kiadó, Budapest2006: Szépirodalmi Figyelő 5.számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről2008: Szépirodalmi Figyelő 4.számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád : Egy boldog menyasszony levelei –...
