Az ember dicsérete
Kereszted súlyos, vállad remeg,
verejték marja sebeidet.
Hosszú az út, lélekkel bírod,
erőd a fény, sorsod nem sírod.
Mögötted sötét, zúgó tömeg
szomjazza ártatlan véredet.
Lépted nyomán fű nő csodára,
míg terhed bírod a Golgotára.

Author: M. Simon Katalin
Megtekintés:
8