Az ember dicsérete
Kereszted súlyos, vállad remeg,
verejték marja sebeidet.
Hosszú az út, lélekkel bírod,
erőd a fény, sorsod nem sírod.
Mögötted sötét, zúgó tömeg
szomjazza ártatlan véredet.
Lépted nyomán fű nő csodára,
míg terhed bírod a Golgotára.
Áldott az Úr neve! Ima Reggeli ébredést köszöntő első gondolat Mi lehet más, mi elhagyja ajkamat: Áldott az Úr neve!-szólal meg csendesen Egész napomban ez
1.Egyszer szeretni foglak -Azt szeretném, ha megváltoznál! -Akkor szeretnél? -Igen. -Látod, megváltoztam. Szeretsz most? -Még tovább kell változnod. Akkor szeretni foglak. -Nézd, tovább változtam. Szeretsz
– Hová, hová ilyenkor korán? – Ne is kérdezd! Szaladok a boltba, friss kiflit venni. Legalább negyven kellene – Csak nem vendégeitek jöttek? Ilyenkor? Már
VIRÁGOK Virágok közt élni, mennyei dolog. Ettől kap erőre és frissül a lélek, A szép utáni vágy bennünk örökké lobog, Ezt vallom ameddig e földön
A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,
Rózsa Iván: Miért van a miért? Mi az élet értelme? (Pesszimista változat) Erre a banális kérdésre a pontos választ csak a halálod pillanatában tudod meg,
