Az ember dicsérete
Kereszted súlyos, vállad remeg,
verejték marja sebeidet.
Hosszú az út, lélekkel bírod,
erőd a fény, sorsod nem sírod.
Mögötted sötét, zúgó tömeg
szomjazza ártatlan véredet.
Lépted nyomán fű nő csodára,
míg terhed bírod a Golgotára.
Doktor bácsi Doktor bácsi gyere gyorsan, Hogy elmondjam fáj a torkom,, Varázsolj hát nekem mesét, Gyógyítsa meg nép gyermekét! Adjál nekem útmutatást, Miként
Miért hangtalan, miért csak szemeddel mondod, nem jó ez így, Már réges-rég nem azt csináljuk, amit szeretnénk. Átverjük magukat, hogy ez csak ideiglenes. Minden mi
BÉKE Belenézek a tükörbe ha mosoly néz vissza a lelkembe Édes álomba szenderít tündérvilágba elrepít Keresem a boldogság kútját szomjam oltva békémet meglelhetem Elérhetem s
A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy
Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk. Erdő szín kavalkádban
