Megkopott fényképet forgatok kezemben,
Elmélázva szemem emlékkönnyel telten.
Visszarévedek múltba, időben, térben,
Pereg sok filmkocka keserűn és szépen.
Olyan, mintha sokszínű virágszál volna,
Édes illatával, szerelemmel, csókkal.
Fényességes, tüzes emlékekben járva,
Fiatalság, élmény, randevúra várva.
Emlékezem most is nádszál karcsúságra,
Csillogó szemekre, hangos kacagásra.
Átölelt szerelem, izzó kamaszsággal,
Világot jártam gondtalan szabadsággal.
Feltüzelt érzelmek százszor rám találtak,
Keserűség nélkül hittünk még a mának.
Forró éjszakák a holdsugaras parton,
Éji zenével utaztunk sok csillagon.
Megkopott fényképet szorosabban tartom,
A kezem megremeg, visszatér az alkony.
Hajam sűrűjében megcsillan egy ősz szál,
Homályos szememből lecsordul a könny már.
Lassan felállok, tétován elindulva,
Megtört szívemet újra összeragasztva.
Mint ahogy a virág hervad el víz nélkül,
Úgy látom magamat, fények és hit nélkül.
Elillant az élet, a csodák elszálltak,
Keserédes napok itt maradtak mának.
Nézek az ablakon, szürkületi csendben,
Az esthajnalcsillag hirdeti az estet.
Lassan felsorakozik az est színpadára
Millió csillagfény, lelkembe találva.
Szépségüket nézve felcsillan a szemem,
Hervadó szépségem lelkemben meglelem.
Vigaszt nyújt a csoda, újra felfedeztem,
Múltam idézője feltolul most bennem.
Látom szépségemet fényességben, árván,
Messzeségben rémlik születő szivárvány.
Author: Horváth Edit
Horváth Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon köszönöm, hogy bemutatkozási lehetőséget kaptam itt az Irodalmi Rádiónál. Bízom benne, hogy verseimmel ezen keresztül is közelebb kerülhetek pár perc erejéig a tisztelt olvasókhoz. Horváth Edit vagyok, 63 éves. A Balaton az életem meghatározója, hiszen születésemtől Zamárdiban nevelkedtem. 20 évesen költöztem Siófokra és további életem nagy részét ott éltem le, ott dolgoztam. Eredeti szakmám építész technikus, és ebből adódóan 30 évig a Siófoki Polgármesteri Hivatal Építéshatóságán dolgoztam, mint építési főmunkatárs. 58 évesen egy “nagy levegővétel” után Budapestre költöztem és azóta, egészen pontosan 6. éve itt élek életvitelszerűen, mert a munkám ide köt. Mindig is fontos volt az életemben az irodalom és a költészet. Már gyermekkoromban is szívesen szavaltam, olvastam. József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós munkássága az iskolai tanulmányaim során különösen megfogott, ebben nagy szerepe volt remek magyar tanáromnak, Nádassy Vince tanár úrnak is. Versírással mégis csak sokkal később próbálkoztam először. Valószínű az első ihletet édesapámtól kaptam, aki maga is írt időnként verseket, de ő inkább volt közszereplő, előadó, különösen jó beszédkészségével. Nagyon sok értéket kaptam tőle közös életünk alatt. Soha el nem múló szeretete mélységesen belém égett, melyet már csak verseimen keresztül tudok édesapám felé üzenni. Gondolataimat szeretem vers formájában átadni, nagy...