Se füle, se farka

Taníts meg, kérlek, kesztyűbe dudálni,
mutasd meg, hogy kell borsót falra hányni!
És ha a szelet el szeretném vetni,
hogy kell a végén a vihart learatni?
Miért kell a szíjat jól összehúzni,
ha a jég hátán is meg szeretnék élni?
Két malomkő között hogyan kell őrölni,
bár, ami nem megy, nem kell erőltetni.
Ha a malmodra hajtanám a vizet,
hogy találjam fején azt a fránya szöget?
Ha sok az eszkimó, miért kevés a fóka,
és hogy kerül a csizma az asztalra?
Hazug embert, tudom, hamar utolérem,
a sánta kutya meg szaladjon a réten!
Sok beszédnek, tudom, nagyon sok az alja,
és nem lesz kutyából sosem szalonna.
Borotva élen szeretnék táncolni,
de csöbörből vödörbe nem szeretnék esni.
Mondd, egy fecske miért nem csinál nyarat,
és jótett helyébe jót miért ne várjak?
Magam alatt a fát hogy kell kivágni,
és rossz fát miért nem szabad tűzre hányni?
Hogyan kell a kákán csomót keresni,
miért nem lehet mindent egy kalap alá venni?
És ha mindig nyílt kártyákkal játszom,
megmarad-e majd pünkösdi királyságom?
És ha kisördög ott bujkál bennem,
miért nem jó bal lábbal felkelnem?
Messziről érkeztem, mondok, mit akarok,
elhúzom előtted a mézesmadzagot.
De nem akarok lyukat a hasadba beszélni,
és nem kell a szemembe szálkát keresni.
De ha szöget ütöttem talán a fejedbe,
azt hiszem, hogy ezért már megérte.

Se füle, se farka ennek az írásnak,
csak hirdetni szeretném ennek a világnak,
milyen szép az édes anyanyelvünk,
ezért kell őriznünk, ezért kell szeretnünk.

Takács László
Author: Takács László

Takács László az Irodalmi Rádió szerzője. 1956 április 2-án születtem, tehát már nem a fiatalabb korosztályt erösítem. De lélekben még mindig közéjük sorolom magam. Jelenleg egy Heves megyei kis faluban élek. Már egyedül. Gyökereim Zala megyéhez kötnek. Ott él a családom. Édesanyám, húgom. Most lettem 2020-ban nyugdíjas. Az irodalmat mindig is szerettem. Verseket már 16 éves korom óta irok, de komolyabban csak úgy 3 éve. Prózát kevésbé, közülük is a rövid, csattanós irásokat művelem. A versek amik igazán örömöt adnak. A versek írása. Kedvenc témáim a világ nagy dolgai, az emberi kapcsolatok, az idő, és a szerelem. De bármi, amit múzsáim sugallnak. Azt hiszem, hogy az irásaim bővebb információt adnak rólam, mint bármilyen önéletrajz. Köszönöm, hogy itt lehetek. Ha maradhatok, igyekszem méltó, aktív tagja lenni e nagyszerű irodalomkedvelő társaságnak.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doktor bácsi

Doktor bácsi   Doktor bácsi gyere gyorsan, Hogy elmondjam fáj a torkom,, Varázsolj hát nekem mesét, Gyógyítsa meg nép gyermekét!   Adjál nekem útmutatást, Miként

Teljes bejegyzés »

Mièrt hangtalan

Miért hangtalan, miért csak szemeddel mondod, nem jó ez így, Már réges-rég nem azt csináljuk, amit szeretnénk. Átverjük magukat, hogy ez csak ideiglenes. Minden mi

Teljes bejegyzés »

BÉKE

BÉKE Belenézek a tükörbe ha mosoly néz vissza a lelkembe Édes álomba szenderít tündérvilágba elrepít Keresem a boldogság kútját szomjam oltva békémet meglelhetem Elérhetem s

Teljes bejegyzés »

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »