Rózsa Iván: Kényelem és/vagy félelem?
A legnagyobb kényelmesség a világon: más szenvedése által „megváltódni”! Aztán halálunk után, más hátán, bejutunk a mennybe is. Számítanak így, sokan… Hát, nem! Minden kényelmes együgyűt el kell, hogy keserítsek. Ez nem így működik. Mindenki váltsa meg önmagát! Ha például Kovács Józsi Peresztegen, – elnézést, pont ez jutott eszembe – nem tudja: hát, magára vessen! Felnőtt emberek vagyunk, nem? Nincs szükségünk már dadára, pótmamára vagy pótpapára!
Vagy nem is kényelem kérdése ez, hanem inkább félelemé? Félünk szembenézni a valósággal, önmagunkkal? Mik is vagyunk valójában? A szenvedéstől való félelemről, a széllel szembe pisilésről már ne is beszéljünk! Van pár millió bátor ember kisebbségben; és van pár milliárd többségi „ember”. És őket, mármint ez utóbbiakat lehet terelni birkaként a hatalmon lévőknek… Tetszés szerint: hol vágóhídra, hol háborúba; hol ki tudja, hová?!
De eljött az igazság pillanata! Itt az idő! Vagy győz több ezer év történelemhamisítás, félresiklatás után az igazság, és szerves fejlődés következik be újból a történelemben, vagy vége a földi (emberi) életnek! Ahol a tehetség, az ötlet: ott az erő, és legyen ott végre (végül) a hatalom! Jaj a plagizátoroknak!
Budakalász, 2021. április 8-9.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
