Egyszer el kell engedni egymás kezét
Az élet véges törékenységében
Hisz ismertük az élet természetét,
A maga önkényes jellegét
De a lehetőség karnyújtásnyira,
Amelyben fűszer csipetnyi halál,
Belefordítja arcom a sírba,
Hol nyugszol, mikor körülállunk kínan
Már érzem, mint valós lehetőséget,
Hogy egyszer örökre itt hagysz mindent,
És örök gyermeki kérdéseket
Szám, s elmém nem lesz kihez intézzenek
Nem lesz már, kivel dacoljon többé
Gyermeki makacs öntudat,
Nem avanzsál nézetkülönbséggé
Esti vacsora, elmegy minden vonat
Mert túl fiatal vagyok, szinte gyerek,
Búcsúra tán örökké készületlen,
S te még mindig hatalmas vagy, a szerep
Még mindig ugyanaz, bár az idő pereg
Okos vagy, mindent jobban tudsz, ezért
Annyi kérdés tolong még nyelvemen,
Melyeket a rengeteg mulasztásért
Feltennék, s sóvárognék sok válaszért
Minden életerő ellenére
Érzem, nélküled elveszett leszek,
Mint Jézus kereszten felnézve égre,
Mikor kérdi: Elhagytál? Mivégre?
Büntetésed értékké magasztosult,
Végtére az ember Stockholm-szindrómás,
S ha nem lennék az letbe belefúlt,
Tán komolyan vennéd, mi köztünk dúlt
Egyszer el kell engedni egymás kezét
Az élet véges törékenységében,
Elfogadni egy atyai tévedést,
Örökké gyászoló árva szívverést
Author: Tóth Mihály
Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet. Eddig két regényemet és egy novelláskötetemet jelentette meg elektronikus könyvként a Libri, valamint a Líra. Papíralapú könyvként én magam, magánkiadásban jelentettem meg a könyveimet, melyek közül egyet már be is mutattam a tavalyi könyvfesztiválon. Nagyon szeretek adni az embereknek, értékes, örömteli pillanatokat nyújtani a számukra és szórakoztatni. Számomra az írás nem munka, hanem a legnagyobb feltöltődéssel járó tevékenység. A célom az, hogy minél több emberrel megismertessem a műveimet, és előbb-utóbb idegen nyelvekre is lefordítsam azokat annak érdekében, hogy a világ számos pontján élők balzsamként alkalmazhassák azokat a tudatukra és a lelkükre.