Deák Balázs

Deák Balázs legendája / forrás: népmese Benedek Elek gyűjtése
Deák Balázs, kiről mesét mondok nektek,
Kit nem említ sehol sem a történelem ,
Ő egy szegény jobbágy ember volt ám bátor
Ki Szent Lászlót mentett meg szörnyű haláltól.
El is mondom tüstént, mit regél a világ:
Háborúba ment a világhíres király.
Zala megyén vonult seregével büszkén,
Kicsődült a rétre a jobbágyság tüstént.

Ott bámészkodott a történetünk hőse:
Deák Balázs, állt ott rőt fedetlen fővel.
Egykor daliás volt, király katonája,
Seregébe szívből most is csak beállna.
Tűzbe-vízbe királyt követné lelkesen,
Fiatalon sok kun fejét ő beverte.
Csak még egyszer lássam szeretett uramat!
Sóhajtozott Balázs lesve az utakat.

Addig sóhajtozott, míg arra nem eszmélt,
Paripák dobogtak,kürtök zengve zengték :
Jön László! S vele jön rengeteg serege!
Lova a lejtőről lassan lép lefele,
Nem tudni, mitől a paripa megijedt.
Szörnyű módon vágtat szakadék szélihez!
Kantárját a király hiába szorítja,
Lova fejét oldalt, majd hátra fordítja.

Vitézi vágtatnak szélnél sebesebben!
Elébe kerülni nem bírt egyetlen sem!
Szörnyű nagy baj, már ott van a mély szakadék!
Meghőköl most lova, már szinte elalél.
Azt hinné az ember, bottal fejbe vágták,
Pedig csak egy ember fogta kantár szárát.
Ki vagy te, ki engem haláltól megvédett?
Kérdezi a király, s teljesen elképedt.

Deák Balázs vagyok, felséges királyom,
Életem ezennel kezedbe ajánlom.
Katonája voltam fiatal koromban.
Szegény vagyok uram, élek jobbágy sorban.
Van-e lovad? kérdi ekkor őt a király,
Jobbágy ember nem tart,ezért nekem sincs hát.
Hát akkor adok én, hozzatok hát tüstént!
Arany szerszámokkal egy paripát ,szürkét!-

Ülj rá gyorsan Balázs,nyargalj a vidéken,
Amennyit benyargalsz, az a föld tiéd lesz!
Repült paripáján nagy boldogan Balázs,
Leszállott az este, mire vissza talált.
Kalapját levette, úgy állt király elé .
Jó nagy földet jártál , hát lesz e az elég?
Kérnék én valamit, Balázs most így rebeg:
Adhatnék e földből pár szegény embernek?

Szívemből szóltál te, válaszol a király:
Hadd boldoguljon a szegénység is immár!
Juttass társaidnak, amennyit csak akarsz,
Becsületes vitéz ,és igaz magyar vagy.
László fordítja ég felé tekintetét,
Isten kegyelmébe ajánlja a szegényt.
Int a seregének, lóra kapnak menten,
Porfelhő takarja hatalmas sereget.

 

Mészárosné Maya
Author: Mészárosné Maya

Mészárosné Maya az Irodalmi Rádió szerzője. A magyar kultúra egyik legszebb bölcsőjéből, Sárospatakról származom. Diákéveimet életem legszebb szakaszának tekintem. A pataki kollégium milliője korán megihletett. Az irodalom és a történelem volt a kedvenc tantárgyam. Diákként irodalmi pályamunkám, mely a felszabadulás utáni költészetről szólt, első helyezett lett. Évekig csak alkalmanként írtam egy-egy verset valaki köszöntésére. Verses próbálkozásaim után önéletrajzi regényem írásába kezdtem, melyet folyamatosan bővítek, és terveim szerint unokám fogja folytatni, és befejezni, akit már eléggé megmérgeztem az irodalom szeretetével, pár verset már ő is írt. Írtam néhány novellát is, többnyire személyes élmények hatására. Az NN Biztosító tankönyvének én írtam a "Biztosítás történet" című fejezetét. Több marketing cég eladástechnikai oktató anyagát én írtam, és oktattam is az üzletkötőket. Erdélyben, Marosvásárhelyen két cég teljes marketing anyagát én készítettem el. Ezen anyagokat nemcsak írtam, felkérésre oktattam is. Egy halálközeli betegség legyőzése után kezdtem komolyabban foglalkozni a versírással. Verseim zömét a szeretet, a szerelem, a hűség ihlette, de sok művem történelmi személyekről, utazásról, a természetről, szülővárosomról és ünnepekről szól. Leginkább a magyaros verselést kedvelem, de tanulmányoztam, és kipróbáltam egyéb irodalmi stílusokat is. Kedvelem a kínai versformákat is, de jobban vonz a klasszikus verselés. Hiszem, hogy a versíráshoz az ihletés, az átélés kevés, kell hozzá...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Gondolsz-e néha rám

(Senrjon csokor) Gondolsz-e még néha rám? Jut-e még eszedbe múlt-részlet. Sorsunk mivé lett? Gondolsz-e még néha rám? Eszedbe jut-e múlt, mint rege. Élet, csak csendes.

Teljes bejegyzés »

Naplementében…

Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok, Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de

Teljes bejegyzés »

A múltamban

Visszatekintek a semmire… A régmúlt időmben, hősi várban laktam, Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… A régmúlt időmben, hősi várban laktam. Ez azonban már

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bogdán László

Rózsa Iván: Bogdán László Mentetted falud, Minden cigányt hiába: Lecsóba ment terv… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Domján Edit

Rózsa Iván: Domján Edit Örök ifjúság… Nem akart öreg lenni: Fiatal maradt… Budakalász, 2022. augusztus 7. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

Teljes bejegyzés »