Mindannyian tesszük,
tesszük a valamit.
Mindannyian leszünk,
leszünk valamik.
Mindannyian érzünk,
fáj is valami,
de mindannyian félünk
érezni valamit.
Fáj? Nyom? Meleg van?
Ne beszélj, mert bajod van!
Bajod van, ha bajod van
és félni kell, ha meleg van.
Félni kell, mert félni kell,
ha hideg van, ha meleg van.
Félni kell, ha félni kell,
félni biztos, élni nem.
Így mindannyian tesszük,
tesszük a valamit.
Így mindannyian leszünk,
leszünk valakik.
Hogy mik leszünk,
tán lényegtelen,
csak ülünk csendben
a lényegen.
Hogy félni kell,
mert félni kell,
s hogy félni biztos,
élni nem.
Author: Pongrácz Zsófia
Pongrácz Zsófia az Irodalmi Rádió szerzője. Pongrácz Zsófi vagyok, 18 éves. Az első versemet körülbelül három éve írtam le, ami azt hiszem arról szólt, hogy milyen szomorú, hogy nincsen hó télen. Ez egy olyan dolog volt, ami akkoriban sokszor megfordult a fejemben, és esetenként még szomorkodtam is miatta. Nagyon egyszerű volt a téma, és nagyon kezdetleges lett az írás is, de egy valamire ráébresztett: hogy versekkel ki tudom fejezni az éppen aktuális érzéseimet. Ezután egy évig folyamatosan írtam, és így szépen lassan az állandó hobbimmá vált. Ezen kívül ez egyfajta terápia is a számomra. Ha valamiről írok, akkor azzal már beismerem magam számára az érzéseimet, és úgy gondolom ez a legelső állomása az önismeretnek.
