Félni kell

Mindannyian tesszük,
tesszük a valamit.
Mindannyian leszünk,
leszünk valamik.
Mindannyian érzünk,
fáj is valami,
de mindannyian félünk
érezni valamit.
Fáj? Nyom? Meleg van?
Ne beszélj, mert bajod van!
Bajod van, ha bajod van
és félni kell, ha meleg van.
Félni kell, mert félni kell,
ha hideg van, ha meleg van.
Félni kell, ha félni kell,
félni biztos, élni nem.
Így mindannyian tesszük,
tesszük a valamit.
Így mindannyian leszünk,
leszünk valakik.
Hogy mik leszünk,
tán lényegtelen,
csak ülünk csendben
a lényegen.
Hogy félni kell,
mert félni kell,
s hogy félni biztos,
élni nem.

Pongrácz Zsófia
Author: Pongrácz Zsófia

Pongrácz Zsófia az Irodalmi Rádió szerzője. Pongrácz Zsófi vagyok, 18 éves. Az első versemet körülbelül három éve írtam le, ami azt hiszem arról szólt, hogy milyen szomorú, hogy nincsen hó télen. Ez egy olyan dolog volt, ami akkoriban sokszor megfordult a fejemben, és esetenként még szomorkodtam is miatta. Nagyon egyszerű volt a téma, és nagyon kezdetleges lett az írás is, de egy valamire ráébresztett: hogy versekkel ki tudom fejezni az éppen aktuális érzéseimet. Ezután egy évig folyamatosan írtam, és így szépen lassan az állandó hobbimmá vált. Ezen kívül ez egyfajta terápia is a számomra. Ha valamiről írok, akkor azzal már beismerem magam számára az érzéseimet, és úgy gondolom ez a legelső állomása az önismeretnek.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »

ÉGI SZIVÁRVÁNY

Hol eső után felragyog a Nap, Az eltűnő felhő fátyla alatt, Mint egy királyi trón jelenik meg, A szivárvány gyémánt fényeiben.   Félkörívben ragyog az

Teljes bejegyzés »

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »