Minden kis nesz

A régi kávédarálónk hangja dominál az egész konyhában. Mintha útépítés lenne a kis helyiségben, akkora morajjal van.
A piritóból kiszöknek a kenyérszeletkék; s mire a törött ibrikből az utolsó fekete csepp is kigördül – bögrédbe – megérkezel.
Erősen dörzsölöd a szemed, majd hármat pislogsz – sose tudom megmagyarázni, hogy ez nem allergia, csak reggeli csacskaság – és úgy csoszogsz, mintha ólomból lenne sötétkék papucsod.
Leülsz, de nem szólsz; csak sóhajtasz. Mélyet; fáradtan. Nem aludtál sokat…
A poharadért nyúlsz, hatalmasat kortyolsz. Elmosolyodsz – most már felébredtél.
Rekedt hangon üdvözölsz, elmeséled mit álmodtál; egy-egy mondatot félbeszakít a nagy kortyintás, de nem zavar. Megint valami butaság: rólad meg kergetőző kockacukrokról.
Eléd teszem a tányért; rajta fekszenek a pirítósok nyugodtan, sonkával és sajttal. Mire az első harapás roppan, már a kezedbe rakom a – kissé gyűrött – heti lapot.
Bosszankodsz, már a címlapon: a színek és a foltok… rád hagyom, majd kinyitom a teraszajtót. Ez is elég ósdi, meg kellene javítani – de erre most nincs időm.
Leülök a kisszékre és hallgatom a korai pacsirta-éneket. Néha elmegy egy autó a ház előtt – ilyenkor kicsit mindig összerezzenek.
Behunyom a szemem; engedem, hogy a könny végig folyjon arcomon; tán hallani, ahogy szétpukkan a betonon.

A régi kávédarálónk hangja dominál az egész konyhában. Mintha útépítés lenne a kis helyiségben, akkora morajjal van.
De még így sem olyan hangos, hogy elnyomja a falakról visszaverődő emlékeket; amiket itt hagytál a leveleddel. Ugyanis minden kis nesz, rád emlékeztet.
Varga Zsanett Evelin
Author: Varga Zsanett Evelin

Varga Zsanett Evelin az Irodalmi Rádió szerzője. Kb. 8 éves korom óta írok; kisebb meseátdolgozásokkal kezdtem. Akkoriban még nem is figyeltem arra, hogy lehet bennem valami, esetleg tudok valami olyat nyújtani, amibe beleborzong az ember, vagy akár csak megmosolyogtatja. Később az írás terápia volt számomra, a fájdalmaimból születtek versek, novellák, kisebb pöszödékek, szösszenetek. Akadt néhány pályázat, amiket vagy elvesztettem, vagy megnyertem; a “kudarcokból” erőt merítettem egy új próbára, a sikereket pedig megéltem a támogató barátaimmal. Kíváncsian várom mit nyújt nekem ez a platform!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »